Boldog születésnapot! (Második felvonás)

De mielőtt az előadás kezdetét vette volna, egy, első ránézésre forgalmazási célokra készült videófilmet láthattunk A turné címmel. A rövidfilm a tízéves Purim előadás New York-i fogadtatását ismerteti, a röpke vágásokban egy-egy pillanatra feltűnnek az alkotók - nevek nélkül - és egy-két jól ismert kép a Times Square-ről, majd a Joyce Theater egyik vezetője, Martin Wechsler beszél arról, hogy maga sem számított ekkora sikerre, amikor a 2002-es évadban meghívta az együttest. Kelet-Európából - igen, a „Közép"-et lefelejti Wechsler - a Győri Balett lépett fel elsőként kortárs balett előadással a Joyce-ban, s Wechsler megjegyzi, ezután igyekszik jobban nyitni a régió felé, és a Tavaszi Fesztiválra is ellátogat majd. (Ezt nyilván azóta meg is tette.)

A videó után azonban még mindig nem a táncosok, hanem Illényi Katica, a Budapest Klezmer Band egykori tagja érkezik a színpadra, hogy elmesélje, mekkora boldogsággal tölti el, hogy jelen lehetett a „Hungarian Magic" születésekor. Meghatározása nyilván valamely újságcikkből származik, mert beszéde közben Illényi többször is idéz, de többnyire nem derül ki, hogy kitől, csak egyszer említi a New York Times-t. Végtére is lényegtelen, mert felvezetője után következik maga az előadás.

Purim - Forrás: gyoribalett.hu

Jómagam most először láttam a darabot, melyről Halász Tamás részletes előadáselemzést írt az Ellenfény 1999/4. számában, a darab kultúrtörténeti hátterére és a zsidó színjátszás hagyományaira alaposan kitérve. Az előadás egyik legfontosabb hozadéka - emeli ki tíz évvel ezelőtti cikkében Halász -, hogy először kapcsolódik össze balett és az élő klezmer zene színpadon. Az újítás tehát nemcsak az előadás témájára vonatkozik - ezt is hangsúlyozza Halász -, hanem színpadi megformálására is, mely a maga korában a vakmerőség határát feszegető újításnak számított. Hogy mi maradt meg ebből mára és mitől oly népszerű előadás a Purim a mai napig - ezek számomra az este legizgalmasabb kérdései.

Mert a tény, amelyet maga Halász is első helyen emel ki, hogy „eddig ősidegennek tartott műfajok" találnak egymásra, ma már - a különböző művészeti ágak összeolvadásának korában - nem tűnik oly egyedinek. Pláne a Cirque de Soleil vagy a vasárnap este a biennálén duplán fellépő Experidance előadásai óta. (Az alternatív tánccsoportok vagy a függetlenek performanszairól most nem beszélek, mert náluk az összefonódások elsősorban nyelvi szinteken, narratív szándék nélkül következik be.)

Purim - Forrás: gyoribalett.hu

A Purim népszerűségét és azt, hogy igény van a hozzá hasonló táncjátékokra, mi sem bizonyítja jobban, mint a teltházas előadás, ez a műfaj virágkorát éli évek óta. Ami ezen túl az érdemei közé tartozik, az elsősorban a darab mozgásanyaga: William Fomin és Juhos István lírai szólókat, szenvedélyes duetteket és dinamikus csoporttáncokat egyaránt tartogató koreográfiája. És az öröm, melyet a táncosok arcán láthatunk. Igaz, hazai pályán mozognak. Nyoma sincs rajtuk erőltetettségnek vagy fáradtságnak, a virtus, a tánc szeretete sugárzik belőlük. A szívükből jön, nem pusztán a balett egyik míves tartozéka. A fiatalok közül Sebestyén Bálint az, aki mind a csoporttáncokban, mind a duettekben kitűnik a tömegből, az „idősebbek" közül pedig Müller Ervin, aki Hámánként felülmúlja az olykor alacsonyan szárnyaló Mordehájt. (Demcsák Ottó).

Szép tereket épít ki a színpadon a fény - sajnos nem derül ki, kinek a munkája -, jól elkülöníti és átláthatóvá teszi a szinkron szólókat és a csoporttáncokat, s a történet felépítésében is fontos szerepet játszik. Ugyanakkor az előadás díszlete - egy gyertyatartóra, vagy piramisra emlékeztető, háromszög alakú építmény, alján hatalmas ventillátorokkal, középtáján a zenészekkel - leginkább egy monumentalitásában megkopott, poros operaházi bútordarabnak látszik. S valahogy a karakterépítés is megbicsaklik az előadásban, nincsenek jól letisztázva a szerepek, ami leginkább Ahasvéros és Eszter kapcsolatánál jelentkezik problémaként. Pedig a Purim lényege, hogy Eszter, a zsidó lány feláldozza magát a perzsa királynak a közösség érdekében, s tettével megmenekíti a zsidókat. Ennek ellenére Eszter és Ahasvéros duettjei túlságosan meghittek és intimek - ami más esetben nem lenne probléma -, s így az önfeláldozás lényege veszik el.

Purim - forrás: Gyoribalett.hu

A tegnapi fesztiválnaplóban nem esett szó a színházban kiállított táncfotókról, melyek sok-sok kreativitásról és az együttesek munkáiról való ismeretről árulkodnak. Olyan foglalkozás-portrék, melyek nem előadás közben születtek, hanem ún. stage-fotók, beállított képek, melyek jól tükrözik a társulatok sajátos arculatát. A legextrémebbek Misetics Mátyás képei, aki Juronics Tamást és Pataki Andrást a Lágymányosi-híd közelébe helyezi el, egy autós üldözés vagy karambolt követő bunyós pillanatba, Juronics hatalmas erővel fogja vissza mindkét kezével az előrelendülő Patakit, nehogy nekimenjen a képen nem szereplő ellenségének. A Tünet Együttesről szürreális családképet készít, a férfiakat (Dózsa Ákost és Szász Dánielt) a falra mászatja, Góbi Rita szájába pedig - spárga közben - porszívócsövet dug. Megható Tr. Szabó György Goda Gáborról készült tai-chi-zós képe, mely egy belvárosi épület tetején készült, a háttérben valamely Belgrád rakparti templom tornyaival. Vagy Merjás Georgil Kovács Gerzson Péterről készített portréja, melyen - talán egy többszörös expozíciónak köszönhetően - úgy csillognak a fények, mint ahogy elképesztő ötletek kipattannak KGP fejéből.

Purim

Győri Balett

Szövegkönyv: Turán Róbert

Zene: Jávori Ferenc, „Fegya"

Koreográfus: William Fomin, Juhos István „Putto"

Szereplők: Cserpák Szabina, Pátkai Balázs, Demcsák Ottó, Szalai Judit, Müller Ervin, William Fomin, Sóthy Virág, Horváth István, Sebestyén Bálint, Gyurmánczi Diána, Fuchs Renáta, Hardi Beatrix, Horváth M. Lilla, Varga Ágnes, Kakuk Zsófia, Koyabu Chigusa, Dolbilov Alexey, Gonzales Otero Hassan, Horváth Krisztián, Jekli Zoltán, Kovács-Nagy László Benedek, Lukács Levente, Smith Daniel Asher

Közreműködik a Budapest Klezmer Band