Forintos Médeia

Lokálpatriotikus jelenkori reflexiókényszer és misztikum nélküliség hatja át Kozma Attila decemberi táncbemutatóját, amelynek címe A „Forint”/Médeia.

Miskolc városának legendás találkozóhelye volt a Forint, amelynek fénykora a hatvanas-hetvenes évekre tehető. Egyfajta kultikus, divatos helyként funkcionált: itt találkoztak az emberek, beszélgettek, szórakoztak, élték a fiatalság szabad életét. A nosztalgikus hangvételt az intenzív jelenkori hiányérzet (szegénység, munkanélküliség, kapcsolattalanság) implikálja. A lazán kapcsolt jelenetszerű történetben a főhős sivár kis életét sörösüvegek és villamosmegállók villanásszerű epizódjai kapcsolják össze. A miskolci munkás élete a gyárban (Vasgyár a 2 villamos végállomása) kezdődik, reflektálva ezzel a jelenünk izzadságszagú, megélhetéssel küzdő gazdaságilag perifériára szorított város képére. Aztán a munkások átváltoznak a perspektívátlan ifjúsággá. A bolt előtt gangelő, kólázó, tétlen fiatalokban kialakul a változtatni akarás: megjelenik a bűnözés és az erőszak. Napjaink tragikus velejárója a nemi erőszak növekvő száma. Bűnözés és rendőrség kölcsönhatása, illetve a magyar gárda eszméje is felvillan a videóbejátszásokon. A vizuális technikai megoldások az előadás kapaszkodói, vezetik a fókuszt, értelmeznek, az aláfestő zenék pedig, Csató Adorján (Funktasztikus) rappjei, odamondanak mindenkinek.

Az alamizsnát kolduló városi bolond megható játéka: a kapott érme kilapíttatása a villamossal, valamint a villamos sínen egyensúlyozás egy remélt jobb végtelenbe. Ez a kollektív érzés kapcsolja ismét egésszé az előadás elején látott munkások egységét. Erős képek, aktuális társadalmi problémák, madártávlat a városról és a koldus cipőperspektívája.

Míg a Forint a város történelmét ismerő közönségnek, addig a Médeia aklasszikus mesét tökéletesen ismerő, intelligens nézőnek szól. Ugyanis a mitikus történetből csupán egy gyermekét megölő, vörös hajú, szexuálisan túlfűtött és nőiségében megbántott nőt látunk. A nőstényördög partnere a férfi, akinek egyre kevésbé van kedve boldoggá tenni az asszonyt. Mindezt egy kisfiú szigorúan csukott szemmel az ágy alá bújtatva asszisztálja végig. A gyermeket csábító, mitikusan görög frizurájú, halálmadárszerű spicc-cipős női kar éles ellentéte az ösztönei által vezérelt, mezítlábas boszorkánynak, aki a történet végén megöli gyermekét.

A gyerekgyilkosság mindig megrendíti a köztudatot, különböző értelmezések találgatják, mi volt a kiváltó ok. Az előadás nem próbál saját választ adni a szörnyű tettre, pusztán szembesít a tényekkel. Hatásosan kapcsolja össze a két produkciót a Forintban feltűnő széthulló család – a némán sikoltó anya, az elhidegülő apa és a rajzolgató kisfiú motívuma – a Médeiában a valódi tragédiát megélők mikrotörténetével.

A miskolci tánctagozat dinamikusan fejlődő tendenciát mutat, képzett táncosok alkotnak, és reflektálni akarnak arra a korra, amelyben élni kényszerülünk. A lehetetlenül élhetetlen körülmények ellenére mesél a színház a nosztalgikus múltról, mitológiáról és egy reménybeli fénysugárról a villamossínek végén.

A „Forint” / Médeia

Miskolci Nemzeti Színház

Dramaturg: Rácz Attila

Zene: Melis László, Funktasztikus, Fandl Ferenc

Koreográfus-rendező: Kozma Attila

Előadók: Dörnyei Éva, Gulyás Anna, Handa Dalma, Kocsis Andrea, László Lívia, Szalay Olimpia, Fűzi Attila, Gál Lóránt, Lukács Ádám, Muresan Aurel, Papp Bálint, Streicher Péter