A Győri Balett honlapján olvasható tudósítás szerint a Rózsaszínház a több hónapos előkészületek után kényszerűségből – Harangozó Gyula koreográfus betegsége miatt – későbbre halasztott Zorba-bemutatót kiváltandó került be az együttes idei programjába. A belga koreográfus, Ben van Cauwenbergh nem most először vitte színre ezt a táncszínházi előadást – és nem ez az első közös munkája a Győri Balettel sem. A Queen-produkció és a Keep smiling! című Chaplin-hódolat több szálon kötődik a Rózsaszínházhoz – és nem csak azért, mert mindhárom előadás populáris zenék-személyiségek általános és eleven vonzerejére épít. (A kérdés éppen az, hogy tud-e a kliséknél többet nyújtani. A közhely – a „toposz” – nem szitokszó: önmagában csak annyit jelent, hogy egy történet, egy jelenség eltéphetetlenül, felismerhetően a miénk. Az persze más lapra tartozik, hogy egy korszak, egy alkotó mivel képes a tágas köz-helyeket megtölteni.)
A Rózsaszínház a halványabban vagy erősebben, de mindannyiunkban (főleg bizonyos kor fölött) ott élő „klasszikus” Párizs-képet hozza mozgásba: művészsors, szerelem és főleg az egyszerűségében is titokzatos, ízig-vérig francia-párizsi műfaj, a fülbemászó, dúdolható, bizseregtető, súlyosan könnyed, valahonnan annyira ismerős sanzon. Emblémája a színpadképet meghatározó, játékos és bombasztikusan érzelmes, óriási esernyő (úgy is, mint félrecsúszott égbolt vagy az emlékezet képekben tobzódó vetítővászna), amely nemcsak teátrálisan „párizsi”, hanem „fotóműtermi” hangulatot is teremt a Győri Nemzeti Színház óriási színpadán. Az ernyőóriás körül szétszórt kisebb esernyők az előadás elején úgy emelkednek a magasba, mint a korábbi Chaplin-előadásban a jellegzetes bohócnadrágok. De a Rózsaszínházban szerencsére nem történik meg az, ami a Chaplin-előadásban megtörtént: hogy a teret betöltő, hatalmas képek és filmrészletek bizonyos értelemben másodhegedűssé tették a (hiába nagyszerű) táncosokat. Itt az elegáns, magabiztos, változatosságukban is egységes, a klasszikustól finoman „elemelkedő” táncjelenetek alatt nincs se vetített portré, se esőben feloldódó párizsi utcakép, nincs vetítés: az esernyő áttetsző sziluettje kifejező alig-háttérként működik.
Fotó: Dusa Gábor
Rózsaszínház
Győri Balett
Zene: Edith Piaf, Maurice Chevalier, Gilbert Bécaud, Jacques Brel, John Adams
Színpad, látvány: Dmitrij Simkin
Jelmez: Ben van Cauwenbergh, Győri Gabriella
Fény: Ben van Cauwenbergh, Hécz Péter
Koreográfus: Ben van Cauwenbergh
Táncolják: Bede-Fazekas Csaba m. v., Mariya Mizinskaya/Sóthy Virág/Szalai Judit, Sebestyén Bálint/Artem Pozdeev/Szanyi Tamás, Pátkai Balázs/Horváth Krisztián, Szendrei Georgina, Jekli Zoltán, Matuza Adrienn, Katrin Schmidt; Csősz Kristóf, Alekszej Dobilov, Daichi Uematsu, Gyurmánczi Diána, Hancz Alexandra, Hardi Beatrix, Hegyi Réka, Henrik Lamark, Horváth István, Kodolányi Lívia, Kovács-Nagy László Benedek, Ströck Barbara, Szakács Richárd, Tüű Barbara, Varga Ágnes
Zongorán kísér: Kertes Anna/Döme Sándor