Ártatlanság képe
Tóth Ilona emlékére 1956 - Győri Balett
Az előadást beharangozó sajtóközleményben azt olvashattuk, hogy „Velekei László koreográfiájának előadása előtt ismertető hangzik el Tóth Ilona 1956-os szerepéről, elítélésének, kivégzésének körülményeiről, így történelmi közegbe helyezik a produkciót". Ehhez képest a nyitóképben Lenner Karolina színésznő előbb ballonkabátban helyet foglal az üres színpad közepén elhelyezett tonettszéken, aztán hosszú szöveget olvas föl, amely a nagyobb összefüggésből kiragadva keveset árul a forradalom és diktatúra lényegéről, viszont a többnyire unalomba fulladó iskolai ünnepségek hangulatát idézi. Nincs történet, nincs főszereplő, nincsenek mellékszereplők sem.
A monológ - „a történészekre" hivatkozva - azzal zárul, hogy azt a tettet (...de mit...?), amiért elítélték, Tóth Ilona „nem követte el". Ez a kijelentés egyrészt azonnal rövidre zárja azt a színpadi történetet, amelyik tulajdonképpen még el sem kezdődött; másrészt - történelmi bevezetőként értelmezve - egyszerűen nem állja meg a helyét.
Forrás: gyoribalett.hu
A Tóth Ilona személyével és tetteivel kapcsolatos kutatások és masszív legendák az emlékezet és történelem működésére, kapcsolatára is alaposan rávilágítanak. Sőt azt is érzékenyen megmutatják, hogy 1956 még mindig nincs elég messze ahhoz, hogy az emlékezés ne kavarja föl a zsigerekig az érzelmeket. Színházi példa is van erre, éppen Tóth Ilonával kapcsolatban: a kaposvári Csiky Gergely Színház „56 06 / őrült lélek vert hadak" című előadása Sáry Flóra alakjában idézte meg Tóth Ilona medikát és elkötelezett forradalmárt, aki a ma ismert - Eörsi László történész által a mítosszal is összevetett - tények alapján 1956 novemberében két társával meggyilkolt egy kémnek (ÁHV-snak) vélt személyt a Péterfy Sándor utcai kórházban. Tettükért 1957 júniusában mindhármukat kivégezték. A masszív legenda úgy szól, hogy a forradalomban aktívan részt vevő medika és két társa 1957 nyarán koncepciós per áldozata lett.
Tóth Ilona fiatalon, huszonnégy évesen halt meg - és a fiatalok halála mindig fölkavaró: mert jelent valamit, mert nem természetes. A Győri Balett fiataljai ezt a sokra hivatott („istenem, mi minden lehetett volna belőle"), és mert idő előtt, mindenképpen igazságtalanul és jogtalanul elpusztított fiatalságot, az elpusztított fiatalság tragikumát mutatják föl az előadásban; elsősorban a címszerepet táncoló Sóthy Virágnak köszönhetően. (A másik szereposztásban Gyurmánczi Diána táncolja Tóth Ilonát.)
Forrás: gyoribalett.hu
A mintha-meztelen táncosok a nézőtérről - közülünk - indulnak el a játéktérbe, hogy a magasból leereszkedő jelmezeket magukra öltsék. (A kötélen leereszkedő csomagok - valószínűleg nem tudatosan - a kolozsvári Hosszú péntek-előadásnak azt a képét idézik, amikor a gázkamrákban elpusztított zsidók után maradt tárgyak batyuja leereszkedik a színpadra.) Ha a háttérben néha nem látnánk a forradalom (következetlen sorrendben) vetített dokumentum-képeit, ha nem szólna végig ünnepélyes, érzelmes majdnem-gyászzene, a jelmezek alapján akár azt is gondolhatnánk, hogy A Pál utcai fiúk táncadaptációját látjuk. Csak abban nemhogy női főszerep, de női (lány-) szerep is alig van. (Csele nővéréről például csak akkor esik szó, amikor új zászlót kell varrnia a Pál utcaiaknak.) Viszont a Molnár Ferenc regényében megmutatkozó szabadságszeretet, hősiesség - benne az ártatlanul elpusztított fiatalság tragikumával - talán arra is alkalmas volna, hogy a mai tizenévesekkel megértessen valamit - akár '56 hősiességéből és tragikumából.
Forrás: gyoribalett.hu
Sóthy Virág törékeny szépsége, szögletességükben is szép és törékeny mozdulatai átélhetően és ízlésesen (a pátoszt épp csak súrolva) idézik meg a kalitkába zárt madár képét és vergődését; ezt a bezártság-képzetet erősik a hol rácsozatként, hol a színpadra vetülő négyszögekként megjelenő fények, ezt támasztja alá a diktatúra börtöncellájába beröppenő madár allegóriája (a vers magnóról hangzik el). A végén cellává-kalitkává változik az ítéletet kimondó bíró vörössel borított pulpitusa is.
Tarka lepke, szép arany pillangó - őz futása... a lány illanása - ártatlanság képe s bánaté. Lehet, hogy igazságnak egy szűk (tan)órányi emlékestre ennyi épp elég.
Tóth Ilona emlékére 1956
Győri Balett
Koreográfus, rendező: Velekei László
Jelmez: Győri Gabriella
Zene: Thomas Newman, Anne Dudley, James Newton Howard
Táncolják: Sóthy Virág, Gyurmánczi Diána, Horváth Krisztián, Smith Daniel Asher, Sebestyén Bálint, Dobilov Aleksey, Otero Gonzales Hassan, Kátai-Tóth András
Közreműködik: Lenner Karolina
Tóth ilona 56-os forradalmártörténete a tánc nyelvén
