Bábvarázslatok

A székely menyecske és az ördög című előadásában Fabók Mariann azt az utat folytatja, amelyet első önálló munkájában, A halhatatlanság országában megkezdett. Most is bábos mesemondóként szervezi a produkciót: kedves közvetlenséggel szólítja meg a közönséget, nemcsak mesél nekik, hanem néha kérdezi is őket, beszélgetésbe is elegyedik velük. De ezek a kiszólások sosem zökkentenek ki a történetből, inkább még jobban belevonnak abba, folyamatosabbá és koncentráltabbá válik nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek figyelme is azáltal, hogy mi magunk is játékostársakká válunk.

A székely menyecske és az ördög

A mesemondó pillanatok alatt, szinte észrevétlenül tud alakot váltani, belebújni a figurák bőrébe (átváltozni például két pingponglabda és egy kendő segítségével a címszereplő székely menyecskévé), mindeközben életre kelteni a különféle bábokat. Az átváltozásokhoz, váratlan felbukkanásokhoz Mátravölgyi Ákos számos helyen nyíló-csukódó, szépen faragott székely kaput tervezett, amely ebben az előadásban hasonlóképp működik, mint a paraván a hagyományos bábszínházban: falai eltüntetik a mesemondó bábjátékost, kisebb-nagyobb ajtajai, ablakai viszont elővarázsolják a bábokat, épp annyit mutatva meg belőlük, ami a játékos illúzióhoz szükséges.

Nagyon nagy bábos találmányok vannak az előadásban. Például hosszasan álmélkodhatunk, hogy Fabók Mariann egymaga miképp tudja azt eljátszani, hogy az ördög körbecipeli őt mint a dézsába zuhant székely menyecskét. Hasonlóképp hatásos az a játék is (rögtön ezután), ahogy az ördög a vállára veszi a menyecskét. Mulatságosan groteszk az ördögtől megszállt királylányok vergődése, de szépek és pontosak azok a jelenetek is, amikor az ablakokban megjelenő bábfejek játsszák tovább a történetet. (Plasztikusak és megnyerőek Lellei Pál mozgatható szemű-szájú bábjai.)

Fabók Mariann

Fabók Mariann mesemondóként és bábosként egyaránt nagyszerű teljesítményt nyújt. Új előadásában talán még koherensebben, pontosabban, hatásosabban működnek azok az elemek, amelyek már előző produkcióját is sikeressé tették.

Nagy várakozással tekintettünk a Hepp Trupp új előadása elé is, hisz korábbi két munkájuk, a(z eredetileg a Bóbita Bábszínház keretei között készült) Három kismalac és a farkasok, illetve önálló előadásuk, a Mátyás király asztalánál egyértelműen a magyar bábszínjátszás élvonalába emelte Nagy Viktória Éva és Schneider Jankó párosát. A várakozást fokozta, hogy ezúttal az egyik legjobb magyar bábos, Kolozsi Angéla írta és rendezte előadásukat.

Bódog és Szomorilla

Mihez kezdhet egy királyfi birodalom nélkül? Hová legyen egy tündér, aki nem tud varázsolni? Fogja a bőröndjét, és megy, amerre a lába viszi, vagy a csomagja húzza. Így botlik egymásba, valahol útközben, Bódog és Szomorilla, hogy az eleinte veszekedésekkel, majd álöltözetekkel és próbatételekkel terhes találkozások nyomán felfedezzék: ami hiányként élt bennük, ott van a szemük előtt. Így leli meg bőröndnyi birodalmát Bódog, és ő látja meg végre, amit a tündérlány maga sem hisz, hogy Szomorilla varázslatai valóban élnek, és otthonossá képesek tenni mindkettőjük számára a világot.

A szépen és szellemesen megírt történetet egy asztalra helyezett fonott piknik kosár és egy hatalmas utazóbőrönd előtt-között-mögött játssza el nagy energiával, lenyűgöző bábos profizmussal Nagy Viktória Éva és Schneider Jankó. Bartal Kiss Rita kedvesen pajkos bábjai könnyedén kelnek életre a kezükben, a bőröndökből és dobozokból előkerülő számtalan tárgy mind megannyi játéklehetőség az alkotók számára, és pompás mulatság a nézőnek.

Schneider Jankó és Nagy Viktória Éva

A fesztivál második és harmadik napja a két új előadás mellett több már „bejáratott” produkciót is kínált. Ilyen volt a második napon a Nem akarok többé boszorkány lenni! című, Kolozsi Angéla játszotta egyszemélyes előadás, ami a Tintaló Társulás első bábszínházi produkciója volt, és 2006 decembere óta, mióta elkészült, szinte folyamatosan műsoron van. 2010 januárja óta játsszák nagy sikerrel az ESZME és a győri Vaskakas Bábszínház koprodukciójában készült Repülési lecke kezdőknek című előadást (rendezte Tengely Gábor), ami a harmadik napot és egyben az egész fesztivált zárta.

Jó otthonra talált a 2. ESZME fesztivál a Stúdió „K”-ban. Barátságos, otthonos környezetben, Németh Ilona „házigazda” bábjai és Tóth Eszter vendégkiállítása fogadták az idelátogató gyerekeket és felnőtteket, délelőtt és délután az előadások után kézműves foglalkozások marasztalták a vendégeket, és vasárnapra még kalács és habos kakaó is került az asztalra. Természetesen a házigazda Stúdió „K” társulata is bemutatkozott, a második délután legújabb előadásukat, a Chagall-képek ihletésére készült Szamár a torony tetejént játszották. (A produkcióra hamarosan visszatérünk.)

ESZME – Fabók Mancsi Bábszínháza

Díszlet: Mátravölgyi Ákos

Bábok: Lellei Pál

Zene: Ács  Gyula

Bábos mesemondó: Fabók Mariann

Hepp Trupp

Írta és rendezte: Kolozsi Angéla

Zene: Csernák Samu

Tervező: Bartal Kiss Rita

Játssza: Nagy Viktória Éva, Schneider Jankó

Az előadás szövege:

Kolozsi Angéla: Bódog és Szomorilla