Erős, mint a halál

Az alábbiakban szemelvényeket közünk a miskolci előadásról szóló írásból, amely teljes terjedelmében az Ellenfény 2014/8. számában olvasható.

A miskolci előadás lényegében a Mohácsi-előadások szövegkönyvét használja, de azt határozottan továbbgondolja... Például Rusznyáknál a részeg Állomásfőnök (Zayzon Zsolt), amikor megfenyegeti a háziakat, mert el akarják zavarni, akkor azt mondja, hogy fogtok még előttem csúszni, ászni. Az utóbbin maga is elcsodálkozik. Bambán néz maga elé, mert nem tudja, hogy van-e ilyen szó. Aztán úgy dönt, hogy csak nem beszél hülyeségeket, ezért később az előadásban jelentőségteljesen el is ismétli a „szóalkotását". Egy másik jelenetben az apja kijavítja a Vőlegényt, amikor keresztnevén szólítja a leendő apósát, de gyorsan kiderül, hogy tulajdonképpen egyikük sem tudja, hogy miképp hívják a vendégüket.

De a szövegszerű egyezések ellenére jelentősen különbözik egymástól a Mohácsi- és Rusznyák-rendezés világa, szemléletmódja. Rusznyák Gábor előadása például tudomásul veszi azt a tényt, hogy műfaját (színpadi formáját) tekintve a Parasztopera mégis csak opera, s többször el is játszik ezzel. Például a miskolci előadásban az áriákat rendszerint a rivaldánál állva, a nézőtér felé fordulva éneklik a szereplők, míg a háttérben többnyire élőképpé rendeződnek / merevednek a többiek....
A Parasztopera zenei felfogásában a miskolci előadás az ősbemutató hangzásához tér vissza: egyrészt megmarad a „recitativók" és az „áriák" kontrasztja, másrészt a barokk és a népzene hangzása közti különbség is fontos benne.

Rusznyák rendezésének is van metafizikai rétege, hiszen ő is megjelöl a darabban olyan hangsúlyos pontokat, amelyek a látható mögötti tartalom kibontását szolgálják. A miskolci előadásban is kiemelt pillanat, amikor az angyallal való találkozásról szól az ének. Itt az Anya (Györgyi Anna) és a Mostohalány (Szabó Irén) emelnek a magasba egy hatalmas fehér leplet, lassú, kitartott mozdulatokkal betakarják vele az asztalt, de így beborítják az asztalon álló fényképet is, amely az elveszett fiút ábrázolja. Olyan ez, mintha halotti leplet borítanának rá (majd egy újabb emelés és egy ügyes mozdulat, s a fiú fényképe máris a fehér terítőn áll).

Györgyi Anna nagy formátumú színésznővé érett Miskolcon, az elmúlt években több jelentős alakítást láttunk tőle. Az Anya szerepében hangsúlyozottan valamiféle „maszkot" ölt (alig ismerni a színésznőre): parókája és sminkje, naftalinszagú ünneplő kosztümje és fekete kézitáskája egy aszott, pedáns asszonyt mutat, aki mindenen rajta tartja a szemét, a háttérből irányít csendesen, de kérlelhetetlenül. Állandóan résen van, és amikor a férje felhajtana egy kupica pálinkát, az asszony ügyesen mindig kilopja a kezéből a poharat, üveget...

Szépen építi fel Györgyi Anna az Anya balladáját, azt a csendes keserűségből kinövő (Lady Macbethre emlékeztető) sötét indulatot, amivel az asszony gyilkolni küldi a férjét. És amikor a férj rövid gondolkodás után igent mond magában a gyilkos tettre, s indul lassan a balta felé – akkor dől el végképp minden játszma a vesztére.

A miskolci előadás összetettségéhez az is hozzátartozik, hogy a komorabb vagy tragikusabb pillanatok mellett szépen kidolgozott a komikus szál is, amelyet új ötletekkel erősít meg a produkció. Az Állomásfőnök figurájának jót tesz Zayzon Zsolt rekedtes hangja, és a vasutas állandó delíriumát is meggyőzően közvetíti a színész mozgása, gesztusai, állandó harca a gravitációval. Ő az első Állomásfőnök, aki színről színre bemutatja a lángoló abszint hatását (amiről a Mostohalány beszél): részegségében a cipőjét nyalogatja. Azt is szó szerint ábrázolja, ahogy – legalábbis a vasutas hagymázas képzeletében – a cowboy megpaprikázta az arcát: mozdulataival bizonygatja, hogy van ilyen, hogy egy ember, akárcsak az ételbe, paprikát szór a képébe.
A miskolci előadás sokszor a burleszk irányába tolódik el. Az eddigi Parasztopera előadások közül Rusznyák rendezésében van a legfontosabb szerepe a koreográfiának, amely szintén a pastiche jegyeit viseli magán (koreográfus: Katona Gábor).

A miskolci előadás is követi azt a „hagyományt", hogy a rendezők a leghatásosabban a zárlattal tudják megfogalmazni a darabbal kapcsolatos egyéni mondanivalójukat. Rusznyák is kicseréli a darabot záró dalt, a háttérből a lakodalomba szállingózó emberek (a kórus) nagy csujogatással érkeznek látni a pusztulást: a szanaszét heverő testek előtt a Menyasszony, hasában a vörösen derengő, soha meg nem születő magzattal lassan a föld alá süllyed.
Mit tesztek a gyermekeitekkel? – kérdezi indulatosan a miskolci előadás zárlata, és csak süket, fekete csönd felel rá.

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2014/8. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám 495 Ft
Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft