Zsámbék

Mátyás Irén (1953-2013)

Meghalt Mátyás Irén, a Zsámbéki Színházi Bázis igazgatója. Az elmúlt 30 év magyar színháztörténetének egyik legkülönlegesebb alakja. Egyedivé az teszi tevékenységét, hogy kívülállóként – népművelőként – teremtett meg és tartott fenn egy összetéveszthetetlenül fontos színházi műhelyt.

Mátyás Irén (1953-2013)

Meghalt Mátyás Irén, a Zsámbéki Színházi Bázis igazgatója. Az elmúlt 30 év magyar színháztörténetének egyik legkülönlegesebb alakja. Egyedivé az teszi tevékenységét, hogy kívülállóként – népművelőként – teremtett meg és tartott fenn egy összetéveszthetetlenül fontos színházi műhelyt.

Változatok a korszerű színházra

A Zsámbéki Színházi Bázis idei előadásai

Különleges helyet foglal el a nyári színházak között a zsámbéki. Míg a társintézmények a szórakoztatásra helyezik a hangsúlyt, addig a Mátyás Irén vezette színházi bázis művészi programot valósít meg. (Ebben talán csak a Gyulai Várszínház a rokona, amely idén másodszor rendezte meg Shakespeare-fesztiválját.) A műfajilag, színházi törekvésekben is sokszínű zsámbéki program mintha lehetséges utakat jelezne, hogy hányféle módon is lehet eljutni a korszerű színházhoz. A Bázis idei évadját Bíró Kristóf elemzi.

Útban a kimondhatatlan felé

Kerekasztal-beszélgetés Zsámbékon

"Korunk tükre" - volt az Ellenfény 32. számának címe. Ebben Bozsik Yvette előadásának és Forgách András és Tasnádi István darabjának bemutatása melett a Zsámbéki Nyári Színházról is szó volt, mely 2003-ban negyedszer rendezett tematikus színházi találkozót. Ezúttal azonban nem valamely irodalmi mítosz köré csoportosultak az előadások (mint a Don Juan-, a Szentivánéji álom- vagy az Antigoné-fesztivál esetében), hanem a háború témáját járták körül.

Antigoné és Kreón halottai

Szophoklész: Antigoné – Szabadkai Népszínház Magyar Társulata, Zsámbéki Nyári Színház

"Sokan voltunk előző életünkben szerelmesek Antigonéba, és ezért semmilyen halandó kapcsolatban nem lelünk igazi beteljesülést.” Shelley 1821-ben papírra vetett sorai híven közvetítik azt a csodálatot, amely az Antigoné befogadás-történetét az ókortól napjainkig jellemzi (már amikor egyáltalán ismerték, játszották és olvasták a görög drámákat Európában, hiszen a klasszikus ókor végétől nagyjából a 18. század végéig csak igen keveseknek jutott az a privilégium, hogy Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész és Arisztophanész drámáit ismerhették.