A jó bulvár tudja a határait, tudja, melyek azok a területek, ahová nem merészkedik, mert fúrója életlen hozzá, helyette megmarad a szellemességnél és az ízléses porcióknál. Rossz változatában viszont mélységet mímel ott, ahol az nem történik meg, ezt a művészi hazugságot pedig giccsnek hívják. Tennessee Willamsnél ebből van is dögivel, rendező legyen a talpán, aki nézhető produkciót hoz ki belőle. Guelmino Sándor megpróbálta.
Régóta gondolom, hogy a Kolibri Színháznak és az ottani színházra nevelési munkának mintaként kellene szolgálnia szinte minden színház számára. A Magyar Színház, úgy tűnik, egyetért ezzel: Rúzs című, kamaszoknak szóló előadásukat nem csak, hogy egy Kolibriből ismert rendező vitte színre, de olyan is, mint egy jó kolibris előadás. És ez a mai magyar kamaszszínházban talán a legnagyobb dicséret.
A lehető legbanálisabb szerelmi háromszög áll Háy János frissen bemutatott drámájának középpontjában: az ötven körüli férfi lecseréli hasonló korú feleségét egy majd’ húsz évvel fiatalabb nőre. Ám a szerelmi háromszög mögött egy másik háromszög is felsejlik.
Pontosan mesél, és világosan értelmez Koltai M. Gábor rendezése. Az 1633-ban megjelent darabból kortalan szenvedélytörténet született a romlásról. Mintha Shakespeare és Tarantino találkozna egy vacsoraasztalnál.
Pontosan mesél, és világosan értelmez Koltai M. Gábor rendezése. Az 1633-ban megjelent darabból kortalan szenvedélytörténet született a romlásról. Mintha Shakespeare és Tarantino találkozna egy vacsoraasztalnál.