Forte Társulat
Brandt à part
Milorad Krstić: Ruben Brandt – Forte Társulat
Egy szuperbűnöző, egy bűnbanda, egy különleges bűntett, huszonöt képkocka, harminchat remekmű, egy züllött magánkopó, két pisztoly, két nő, két Elvis, két mell, két farpofa és három szín – mindez felrázva, nem keverve. Így fest Milorad Krstić és Horváth Csaba újabb akciója, a Ruben Brandt című előadás, ahol ezúttal Krstić volt a főnök, Horváth pedig játszotta a főnököt.
Brandt à part
Milorad Krstić: Ruben Brandt – Forte Társulat
Egy szuperbűnöző, egy bűnbanda, egy különleges bűntett, huszonöt képkocka, harminchat remekmű, egy züllött magánkopó, két pisztoly, két nő, két Elvis, két mell, két farpofa és három szín – mindez felrázva, nem keverve. Így fest Milorad Krstić és Horváth Csaba újabb akciója, a Ruben Brandt című előadás, ahol ezúttal Krstić volt a főnök, Horváth pedig játszotta a főnököt.
Testszínház
Beckett: Godot-ra várva; Így jár az, aki a távoli ismeretlen hangtól megijed; Erkel Ferenc: Sakk-játék – Forte Társulat
2005-ben alakította meg Horváth Csaba táncos-koreográfus a Forte Társulatot, mely eleinte (még Fortedanse néven) alkalmi tagokkal dolgozott. 2008-ban több (Jordán Tamás és Lukáts Andor osztályában végzett) fiatal színész csatlakozott a Fortéhoz: előbb Andrássy Máté, Földeáki Nóra, Kádas József, Krisztik Csaba, majd Sipos Vera és Simkó Katalin. Blaskó Borbála táncos mellett ők alkotják a Forte állandó társulatát, mely sajátos alkotómódszerrel készített egyéni hangvételű előadásokkal jelentkezik. Ezek a különféle színpadi formák szintézisét teremtik meg. A Forte egyedi nyelvét – néhány utóbbi előadásuk tükrében – Vazsó Vera elemzi.
Kreatív energiák
Beszélgetés Horváth Csabával
Horváth Csaba táncos, koreográfus, rendező hat éve alapította meg a Fortét, amely azóta működik állandó társulattal, hogy 2008-ban több fiatal színész csatlakozott az együtteshez. Horváth Csabát a Forte Társulat törekvéséről, helyzetéről és az elmúlt évben bemutatott előadásairól kérdeztük.
Kishatású kis forradalom
Nigel Charnock: Revolution – Forte Társulat
„Nem tudok mit kezdeni a középszerűséggel” – e mondat újra és újra visszatér Nigel Charnock nyilatkozataiban. Saját bevallása szerint csakis a szélsőségek érdeklik, pedig időnként úgy tűnik, mintha éppen a középszerűség képezné előadásai alapanyagát, amit viszont addig „feszít”, amíg valóban valami szélsőségeset – extrém banalitást – nem kapunk.
