Mi történik a hétvégén?

Kortársunk Csehov. Beszélgetés Székely Gáborral – Bajor Gizi Színészmúzeum (2019. február 1. 16.00)

A Kortársunk Csehov című kiállításhoz kapcsolódik a péntek délutáni beszélgetés. Az egyik legjelentősebb élő magyar színházi rendező pályáján hangsúlyosan volt jelen Csehov. Az 1971 decemberében Szolnokon bemutatott Sirály-rendezését úgy tartja számon a színházi emlékezet, mint az akkor jelentkező új nemzedék egyik programadó előadására. Különösen azért, mert szinte egyidőben, 1971 októberében egy másik fiatal rendező, Zsámbéki Gábor is Sirály-bemutatóval jelentkezett. Ezt a két vidéki előadást a fiatal kritikusgárda szembeállította a középgenerációhoz tartozó Ádám Ottó Sirály-rendezésével, amit a Madách Színházban mutattak be 1972 januárjában.

Kránitz Lajos (Trepljov) és Bodnár Erika (Nyina) Székely Gábor 1971-es szolnoki rendezésében

„Végül is kétféle nézőpontról volt szó, kétféle generáció értékeinek és hibáinak leírásáról" – mondta Székely Gábor a Kortársunk Csehov-kiállítás katalógusaként megjelent kiadványban. „A kritikák többsége szerint a szolnoki és a kaposvári előadás a jelenünket jobban megvilágító, szenvedélyesebb előadás volt. Ádám Ottó rendezése Trigorin és Arkagyina történetére fókuszált, tehát a középgenerációra, a mi előadásunk elsősorban a fiatalokra. Vagyis a két vidéki és a pesti előadások tulajdonképpen másról szóltak, de a stiláris különbségek miatt szembeállíthatók voltak. Talán túlzás, de ezzel a két vidéki előadással kezdődött el a Budapest – Vidék esztétikai háború."

(Székely Gábor a Sirály színpadra állításakor már túl volt néhány fontos, nagy figyelmet keltő rendezésen. Például az 1969 májusában bemutatott Tótékon, aminek sikere után Örkény István neki adta a Macskajáték ősbemutatójának jogát. 1971 januárjában Székely előbb Szolnokon, majd két hónappal később a Pesti Színházban is színpadra állította a Macskajátékot.)

Székely Gábor

Székely Gábor 1974 októberében Csehov művei közül a Három nővért is megrendezte, ugyancsak Szolnokon. (A három nővért Tímár Éva, Csomós Mari és Andai Kati játszotta, Andrejt Piróth Gyula, Natasát Monori Lili.)

Székely harmadik Csehov-rendezésére csak 1996 májusában került sor az Új Színházban. Ekkor az Ivanovot állította színre (a címszerepben Cserhalmi Györggyel, a további fontos szerepekben Sinkó Lászlóval, Csomós Marival, Tóth Ildikóval, Marozsán Erikával, László Zsolttal, Széles Lászlóval és Lázár Katival).

„Első Csehov-rendezésem genezise, talán még a főiskolán, Gyárfás Miklós tanár úr dramaturgia óráján lehetett" – mesélte a már idézett kiadványban Székely Gábor. „Ő tanította a dramaturgiát a párhuzamos rendezői osztályoknak is, ahová Zsámbéki [Gábor] is járt. Vele elemeztünk először Csehov-darabokat. Az Ivanovot például egyszerre olvasta mind a két osztály, és akkor Zsámbéki és én egymásnak feszültünk, hogy ki mit képvisel, hogy mit akart kifejezni megírásakor ezzel a darabbal és hogy mi most mit tartunk mindebből fontosnak. Talán Csehov szeretete és egy-egy ilyen műnek az alapos ismerete volt a kiindulópont." (Zsámbéki 1977 októberében rendezte meg Kaposvárott az Ivanovot.)

Dürrenmatt: A fizikusok – Pécsi Nemzeti Színház (2019. február 2.)

Egy huszadik századi, már-már klasszikusnak számító drámaíró magyar színpadokon viszonylag gyakran játszott művét mutatják be a Pécsi Nemzeti Színházban. Dürrenmatt (1921–1990) 1961-ben írta A fizikusokat.

Dürrenmatt 21 tételt fűzött a darabhoz. Az első tétele így szól: „A kiindulópontom sohasem holmi tétel, hanem egy történet." „E tételben benne van a darab első paradoxona: A fizikusok tételdráma a javából, s az a krimiszerű történet, amit elmond, rendkívül humánus gondolat – a tudomány felelősségének – megérzékítésére szolgál" – írta egy 1984-es bemutató kapcsán Kovács Dezső. „Majdnem illusztrációt mondtam, bár azt hiszem, a profi színpadi szerző Dürrenmatt-tól távol áll az illusztratív ábrázolás, még ha ebben a művében nem is éri el azt a sziporkázó szellemességet a történetmondás során, ami, mondjuk Az öreg hölgy látogatása vagy A nagy Romulus dialógusait jellemzi."

Friedrich Dürrenmatt

Később a kritikus így beszél a szerepek paradoxonairól: „normális fizikusok titkosszolgálati ügynökként bolond fizikusokat játszanak meg a bolondokházában. Őrült doktorkisasszony épeszű főnénit alakít ugyanott, csak hogy megkaparintsa a normális őrültek titkát. Épelméjű felügyelő az épelméjűekkel zsúfolt diliházba lépve egyszerűen megbolondul. »A világ bolondokháza« stb. A játék, az egymásba gubancolódó színlelések hálója ezekre a paradoxonokra épül. Dürrenmatt, végső soron, pazar lehetőségeket kínál a színjátszásra..."

A fizikusokat az ősbemutatója után mindössze három évvel, 1965-ben mutatták be először magyarul, a Vígszínházban. A Horvai István rendezte előadás főszerepeit Bulla Elma, Sulyok Mária, Darvas Iván, Tomanek Nándor és Várkonyi Zoltán játszotta. Fontos bemutató volt az 1984-es előadás a Nemzeti Színházban, amelynek főszerepeit Bessenyei Ferenc, Sinkovits Imre, Őze Lajos és Törőcsik Mari játszotta. A rendező Szurdi Miklós volt.

Vidéken is sokfelé játszották a darabot, bemutatták Győrben (1980), Veszprémben (1984), Kecskeméten (1989), Debrecenben (1991), Békéscsabán (1997), játszották a határon túl, Sepsiszentgyörgyön (2011) és Kolozsvárott. Játszotta a Forte társulat is (Horváth Csaba rendezésében 2009-ben. Legutóbb Veszprémben került színre, 2015-ben Dömölky János egyik utolsó színpadi rendezése volt.

Józsa Richárd, Darabont Mikold, Széll Horváth Lajos és Köles Ferenc a pécsi előadásban

Most a Pécsi Nemzeti Színház vállalkozott a darab színrevitelére. (Pécsett volt a darab második magyar bemutatója. Az 1970-es előadást Sík Ferenc rendezte és Győri Emil, ifj Kőmíves Sándor, Baracsi Ferenc és Pásztor Erzsi játszotta a főszerepeket.) A mostani pécsi előadást Keszég László rendezi, az előadás főszereplői Darabont Mikold, Józsa Richárd, Széll Horváth Lajos, Köles Ferenc, Füsti Molnár Éva.

Mikó Csaba: Agave – Miskolci Nemzeti Színház (2019. február 2.)

Új kortárs magyar dráma bemutatóját tartják szombaton este Miskolcon. Mikó Csaba több jelentős dráma és nagy sikerű színházi adaptáció szerzője. Most kifejezetten a miskolci színház felkérésére írt darabot.

Mikó Csaba

Béres Attila, a színház igazgatója, egyúttal az előadás rendezője minderről azt mondta, hogy kifejezetten olyan művet kértek, amely Miskolcról szól, amelyet a város múltja és jelene inspirált. Mikó Csaba nem miskolciként, hanem hosszas kutatómunka eredményeként írta meg az Agavét. „A darabból készült előadás a sok-sok ismerős motívum és utalás mellett, azt hiszem, meg tud fogalmazni egy általános és mélyről jövő igazságot a túlélni vágyásról és a túlélni tudásról, ami ezt a várost jellemzi. A történet egyik szála mesei-mitikus, ettől könnyed és humoros a keret, a másik szála pedig egy családtörténet, melyet fájdalmasan befolyásoltak az utóbbi két-három évtized gazdasági-demográfiai változásai. Bízom benne, hogy mindazok, akik megnézik az Agavét, nem csak ismerős, de ismerőssége okán mélyen megérintő előadást látnak majd" – mondta Béres Attila.

Mészöly Anna és Bodoky Márk a miskolci előadásban

A darab és az előadás ajánlója így szól: „Miskolc, 2017 augusztusa. A tizennyolcéves Márk épp indulna Budapestre – vagy még messzebb –, talán pár évre, talán örökre. Mindegy is, csak el innen. Az indulást azonban váratlan akadály késlelteti: megismeri Annát és családját, és csapdába kerül hatalmas házukban. De kik is valójában ezek az emberek, miért tartják itt Márkot minden erejükkel? És mit rejtegetnek a pincében?"

A miskolci bemutató főszerepeit Nádasy Erika, Mészöly Anna, Bodoky Márk, Keresztes Sándor, Rusznák Adrienn játssza.

Lázár Ervin: A négyszögletű kerek erdő – Budaörsi Latinovits Színház (2019. február 2.)

Gyerekszínházi bemutatót tartanak szombat délután Budaörsön. 1976-ban jelent meg Lázár Ervin (1936–2006) Bikfi-bukfenc-bukferenc című mesekönyve, amely hat mesét tartalmazott. Később újabb történetekkel bővült a Négyszögletű Kerek Erdő mitológiája, az ilyen című gyűjteményt először 1985-ben adták ki. A kiadvány a következő évben elnyerte Az év gyerekkönyve díjat is. (A mesekönyv itt olvasható.) 

Lázár Ervin 1989-ben

Lázár Ervin meséi nemcsak olvasva váltak népszerűvé, hanem színpadra is sűrűn kerültek. A gyerekszínjátszók szinte állandóan játszanak Lázár Ervin-meséket. De gyerekszínházi előadások is születnek műveiből. Például 1985-ben Kecskeméten került színre a Gyere haza, Mikkamakka. (Az előadást Galkó Balázs rendezte.) 2001-ben Kaposvárott állították színre A Négyszögletű Kerek Erdő meséit. (A Bodor Erzsébet rendezte előadásban például Mikkamakkát Anger Zsolt, Nagy Zoárdot Karácsony Tamás, Bruckner Szigfridet Lugosi György, Vacskamatit Csonka Ibolya játszotta.) Később bemutatták a történeteket Szatmárnémetiben, Székesfehérvárott, a Főnix Színházi Műhelyben, a Madách Színházban, a celldömölki Soltis Színházban, Szolnokon, Tatabányán.

Most Budaörsön Simon Balázs rendezésében mutatják be Lázár Ervin meséit. Az előadás ajánlója ezt írja: „Ha volna tanulsága a Négyszögletű Kerek Erdő történetének, hát ez lenne: hogy a gonosz nevetséges – és minél inkább fenekedik a gonosz, annál nevetségesebb. Ami tanulságnak, lássuk be, elég veszélyes: de szerencsére nincs tanulsága a történetnek, illetve történeteknek, ezek csak történetek, amelyek megestek – vagy majdnem megestek, ami olyan, mintha meg is estek volna. Történetek, amelyek végén valahogy, minden különösebb hókuszpókusz, csoda és hasonló szélhámosságok nélkül, kizárólag a józan ész segítségével, mégiscsak győz a jó, az igazság – és minden rendbe jön.

A budaörsi előadás plakátja

A való életben persze egyáltalán nem így van: de, sugallják, mondják, kiabálják lelkendezve a Négyszögletű Kerek Erdő lakosai – akik nem is őslakosok, bevándorlóak mind, egytől egyig, a való élet elviselhetetlenül közönséges szabályai elől menekültek ide – mi lenne, ha legalább egyszer megpróbálnánk úgy tenni, mintha így lenne?"

Az előadás főszerepeit Bőröndi Bende, Ladányi Júlia, Bregyán Péter, Spolarics Andrea, Bohoczki Sára, Illyés Róbert, Chován Gábor játsszák.

Felújítások a Vojtina Bábszínházban és a Mesebolt Bábszínházban

Két fontos bábszínházi előadás felújítására is sor kerül a hétvégén.

Debrecenben Bartal Kiss Rita rendező és Horváth Mária tervező közös munkáját, a Boldog képeket újítják fel. A 2012-ben készült „előadást egy a Néprajzi Múzeum kiállításából készült fényképalbum inspirálta: a palóc vidék alján található Boldog sajátos népviselete, élő néphagyománya az 1930-as évektől a fotóművészet tárgya lett".

Ezek a fényképek inspirálták az előadás látványvilágát. „Az előadás képiségében nagyon következetes és komplex jelrendszerrel dolgozik, amelynek forrása a magyar népi kultúra és a katolikus hit Palócföldön egymásba itatódott szimbólumrendszere. Ezt a látványvilágot egészíti ki Bakos Árpád (szintén múltból merítő, magyar népzenei motívumokat idéző) zenéje, amely szintén hangsúlyos összetevő: nemcsak aláfesti a jeleneteket, hanem egy-egy újabb dallam az események továbblendítője is, s erős hangulatteremtő hatással is bír" – írta az előadásról az Ellenfényben Sinka Judit.

A Vojtina Boldog képek című előadása

„Bartal Kiss Rita nagy ellentétpárok (élet-halál, születés-elmúlás, fiatalság-öregség) kontrasztjában dolgozta fel az előadás címében is jelzett témáit. Egyfelől Boldog múltjának – apró szegmensekből felépülő – idilli képét (a rendező által felvállalt idealizálást jelzi az, amikor a falu egy animációban „elrepül", tehát a valóságtól elrugaszkodik). Azonban mindeközben nemcsak Boldogról, hanem a boldogságról szóló képeket is látunk: a csillagos ég nyugodt szemlélése, a tánc a tavaszi esőben, az első csók megelevenedett élő képei mesélnek létünkről, ahogy a darab címe is ígéri: boldog létünkről. Az előadás gyönyörű látomás egy talán mindenkiben ott rejtőző mítoszi létről."

A szombathelyi Holle anyó

Szombathelyen egy 2011-es előadást újítanak fel. Akkor és most is a Grimm testvérek nyomán Veres András írta a mesejátékot, és ő is rendezte a Holle anyót. A rendező szerette volna elkerülni „a mesén végighúzódó »eszelős didaxist« (Holle anyó a jót bünteti, a rosszat jutalmazza)", például a kesztyűs bábok használatával, amelyben Veres András szerint „eredendően benne rejlik a humor". Kovács Géza igazgató szerint 2011-ben a társulat tagjai még csak ismerkedtek a kesztyűs bábok használatával, most azonban már több tapasztalattal nyúlnak hozzá, bár többen cserélődtek a társulatban. De változatlanul Császár Erika játssza a címszerepet, és változatlanok Boráros Szilárd bábjai is. (Takács Dániel azonban némileg átdolgozta az előadáshoz készített zenéjét.) Az előadás további szereplői Gyurkovics Zsófia, Kovács Bálint és Varga Bori.