Mit ajánlunk a héten?

Utópia – Duda Éva Társulat a Trafóban (2018. december 7–8.)

Az egyik táncszníházi bemutató  alkotója Duda Éva, aki magyar és nemzetközi tanulmányok után a Magyar Táncművészeti Főiskola koreográfus szakán végzett 2001-ben. A kezdeti rövidebb műveket hamarosan egész estés darabok követték. 2009-es koreográfiája, a Lunatika Lábán-díjat kapott. Ezután önálló együttest alapított. Velük készítette el többek között a Faun (2010), az Overdose (2010), a Credo (2011), az After (2012), a Virtus (2013), a Flashback – Egy kiállítás képei (2014), a Breathe! (2016) című munkáit. (Közben a Duda Éva Társulat nemcsak a társulat névadójának koreográfiáit mutatta be, hanem más koreográfusokkal, rendezőkkel is dolgozott.) Duda Éva ezidáig utolsó munkája a Frida című zenés előadás volt Frida Kahlo festőnő életéről, amelyet a Duda Éva Társulat és a Fővárosi Operettszínház koprodukciójában mutattak be az Átriumban 2017 márciusában.

Duda Éva - Fotó: Dömölky Dániel

Duda Éva most új előadással jelentkezik, az Utópia bemutatója a Trafóban lesz. „Észleltem korábban is, csak nem volt tér az életemben evvel külön foglalkozni. A Frida óta viszont nem csináltam új produkciót, és mivel lett egy kis időm, és lehetőséget teremtettem az életemben arra, hogy körbenézzek a világban, eközben lecsendesedett az életem, és olyan problémák hangosodtak fel, olyan dolgokat vettem észre, amik előtte nem foglalkoztattak mélyebben. ... Szívügyemnek tekintem a bolygónk védelmét az éghajlatváltozás miatt, ami nagyon súlyos és nagyon égető ügy, de közelről éltem meg például az elmúlt év diáktüntetéseit, részt vettem akciókban, és ez alatt számos különleges emberrel találkoztam, és a rengeteg esemény, ami a világban zajlik, nyilván hat az életemre" – mondta Duda Éva egy interjúban.

„Az UTÓPIA egy abszurd világ, amelyben szimbolikusan vagy direkt módon idézzük meg azt a furcsa érzést például, amikor intoleranciát tapasztalunk más kulturális értékrendek irányába. Amikor körülöttünk elutasítást látunk a természeti értékek sérülékenysége felé. Amikor agresszivitás a válasz az eltérő gondolkodásra. Keserédes öniróniával közeledünk a problémák felé, hiszen mi is a részei vagyunk. Nem ujjal mutogatunk, nem panaszkodunk, csapokat nyitogatunk" – olvassuk az előadás ismertetőjében.

Az Utópia próbája

„A lényegi, valódi, emberi dolgok tekintetében a világ minden táján egyformák vagyunk: szeretünk, kötődünk, haragszunk, félünk, felfedezünk, örülünk, vagy csalódunk, hiszünk és tagadunk, tanulunk, utazunk, dolgozunk, jó nevetni és ellazulni, szeretünk valahova tartozni vagy csak magunkkal jóban lenni. De elképesztő a zűrzavar. Miért olyan nehéz együtt lenni, egymás mellett élni?"

Az előadás születéséről ezt mondta Duda Éva: „Mindig van egy jól kigondolt terv, ami alapján elkezdünk dolgozni, de végül felülírja a szereplőkkel folytatott valódi munka, és a próbákon dől el, hogy mivé alakul. Azt próbáltam elképzelni, hogy mi van akkor, ha nincs ez a sok probléma, feszültség a társadalomban? Mi van akkor, ha van empátia, ha van tolerancia? Mi van akkor, ha működik az egész gépezet, és nincs ez a rengeteg baj, akkor hogyan élnénk egymás mellett? De amikor elkezdtünk dolgozni, a problémák mint gócok merültek fel, és nem engedtek el. Nem kínál megoldásokat az előadás, vannak benne utópisztikus pillanatok, de túlnyomóan inkább egyfajta mai látlelet, kis fényalagutakkal, amik előre mutatnak, van bennük remény és kiútkeresés."

Az Utópia próbája

„A táncot nem a klasszikus értelemben használjuk, de végig mozgás van. Úgy terveztem, hogy semmilyen prózai szöveg nem lesz benne, de közben mégis sokat kommunikálnak verbálisan, nem érthető nyelveken. Az volt a célom Kálid Artúr, Lőrinc Kati, Weinemer Ádám Zénó, Sessi Krisztina, és az összes többi szereplő jelenlétével, hogy egy vegyes környezetet lássak egyben, mint amilyenek vagyunk. Öt gyönyörű, egyforma magas, szexi táncossal nem ezt a hatást érném el, mert az emberek nem így néznek ki. Az emberek kicsik, magasak, kövérek, csúnyák, szépek, vörösek, fehérek, színesbőrűek, szeplősek vagy szakállasak – nagyon sokfélék vagyunk. Ez volt az egyik fontos szempontom: a sokféleség, pont a tolerancia és empátia miatt, hogy vegyük észre a különbözőségeinket."

Traviata – Kecskeméti City Balett (2018. december 7–9.)

A hét másik táncszínházi bemutatójára Kecskeméten kerül sor, ennek alkotója Barta Dóra, aki 1986 és 1992 között a Magyar Táncművészeti Főiskolán tanult, de szűknek találva a balett mozgásrendszerét (és a főiskola szellemét) 17 évesen abbahagyta tanulmányait. A véletlennek köszönhetően nem hagyott fel a tánccal: felkérték, hogy tanítson az egri tánciskolában. 1994-ben önálló iskolát hozott létre, később tanítványaival megalapította az Egri Fesztivál Balettet (2001), és megszervezte az Erlau Táncfesztivált (2001) is. (Közben moderntánc-pedagógusi diplomát szerzett 1998-ban a Táncművészeti Főiskolán.) 1995 és 2001 között a Budapest Táncszínház táncosa volt, majd 2001 és 2007 között a Szegedi Kortárs Balett vezető táncművésze. 2000 óta készít önálló koreográfiákat. 2008 decemberében a vezetésével alakult meg az egri színház tánctagozata, mely önálló fellépésein Badora Társulat néven szerepelt. 2011-ben az igazgatóváltás után Blaskó Balázs visszavonta Barta Dóra megbízatását, így elhagyta Egert. 2013-ban Kecskemétre tette át székhelyét, ahol megalapította a Kecskeméti City Balettet.

Barta Dóra

A KBC megalakulása óta 11 darabot mutatott be, és 139 előadást tartott, amelyet közel 31 ezer néző látott, nemcsak Kecskeméten, hanem a fővárosban, illetve más vidéki városokban is. Legújabb bemutatójuk Verdi operájának táncszínházi változata. Az előadás érdekessége, hogy Barta Dóra egyszer már feldolgozta a témát. A Traviata ifj. Alexandre Dumas 1848-ban megjelent népszerű regénye, A kaméliás hölgy alapján született, ebből pedig Barta Dóra 2009-ben Egerben már készített táncszínházi változatot. Most azonban Verdi 1853-ban bemutatott operája jelenti az előadás alapját.

A kecskeméti előadás

Az opera cselekményét röviden így foglalja össze egy ismertető:  „A jó családból származó Germont Alfréd beleszeret egy párizsi félvilági hölgybe, Valéry Violettába. Rábírja, hogy hagyjon fel addigi életével, és kövesse őt. Boldog szerelemben élnek egy Párizs környéki kis házban, amikor Violettát felkeresi Alfréd apja. Hamar rá kell jönnie, hogy Violetta nem olyan, mint amilyennek hitte, ám éppen nemes szívére apellál, amikor arra kéri, szakítson Alfréddal, mert ez a viszony meghiúsítja a fiú húgának házasságát. Violetta végül enged a kérésnek, sőt még arra is rááll, hogy ne közölje szerelmesével, miért hagyja el.

Alfréd legközelebb egy bálon találkozik Violettával, és arra kéri, térjen vissza hozzá. Az asszony ezt fájó szívvel, de megtagadja. Erre Alfréd a nagy nyilvánosság előtt csúnyán, gonoszul megsérti. Az asszony, aki súlyos tüdőbajos, egyedül haldoklik szobájában. Az öreg Germontban feltámad a lelkiismeret, és elmondja fiának, hogy ő bírta rá Violettát a szakításra. Alfréd azonnal szerelméhez siet, aki a karjai között hal meg."

A kecskeméti előadás

„Ebben a korban valahogy kerüljük a romantikát, miközben valójában keressük. Hiszem, hogy egy romantikus előadásnak helye van ebben az időszakban is, sőt egy hiánypótló előadásnak tartom" – mondta az előadás sajtótájékoztatóján Barta Dóra.  „A táncszínházi előadásnak fontos eleme, hogy képeket rögzíttessen. Kicsit olyan lesz, mintha múzeumban járnának a nézők, ahol egy-egy kép kapcsán olyan beható élményeik lehetnek, melyek engedik, hogy továbbgondolkodjanak, továbbszárnyaljanak, és a színházba járás valódi élményét tapasztalhassák meg: szabad asszociációkkal ülhessenek a nézőtéren és a hazaúton egyaránt" – tette hozzá.

Brecht: Jóembert keresünk – Miskolci Nemzeti Színház (2018. december 7.)

Egy huszadik századi klasszikus dráma kerül színpadra Miskolcon. Az 1939-ben írt darabot hol Jó embert keresünk, hol A szecsuáni jóember vagy A szecsuáni jólélek címmel játszották. De látható volt már A jóember, illetve Valahol Szecsuánban címmel is. A művet többnyire Nemes Nagy Ágnes fordításában játsszák, de színre került már Forgách András, illetve Gecsényi Györgyi, valamint Guelminó Sándor és Ungár Júlia fordításában is. Most Miskolcon Térey János és Kovács Kriszta magyar szövege kerül színpadra.

Bertolt Brecht (1898-1956)

„Brecht a Jóembert keresünkben, elég profánul és szemtelenül, azt a kérdést teszi fel rögtön a darab elején, hogy »hogyan legyünk jók, amikor minden olyan drága?« – Sen Te kérdi ezt, az utcalány, az istenektől, akik arra kérik, hogy legyen jó. De ahol nincs munka, vagy a fizetésből nem lehet megélni, ott hogyan tartsunk be minden parancsolatot?" – mondja a darabról a miskolci előadást rendező Béres Attila. „Brecht nem ítélkezik, legalábbis nem azok fölött, akik egymás torkának ugranak a kenyérért. Mindennek megmutatja a színét és a visszáját is, azért olyan bonyolult az erkölcsi dilemma, amit felvet. Ebben a világban, amit nehéz távolinak látnunk, bár a történet Szecsuánban játszódik, a becsület, a szolidaritás, a felebaráti szeretet önsorsrontás, és a túlélésért való küzdelem a legfőbb feladat. Nem gondolom, hogy a mai világ sokkal rosszabb lenne, mint eddig bármikor. De az biztosan igaz, hogy az ilyen típusú történeteket időről időre elő kell venni, hogy ha már nem tudunk jobbak lenni egymáshoz, legalább ne tegyünk úgy, mintha ez rendben lenne" – teszi hozzá a rendező.

A mű régóta jelen van a magyar színpadokon, de bizonyos korszakokban kifejezetten fontossá válik, ezért gyakrabban játsszák. A darab magyarországi bemutatója 1957-ben volt a Nemzeti Színházban Gellért Endre rendezésében (Sen Te: Mészáros Ági, Wang: Gózon Gyula, Jang Szun: Ungvári László). A következő bemutatóra 1964-ben került sor Debrecenben (rendező: Lengyel György, Sen Te: Béres Ilona), majd 1967-ben egy főiskolai vizsgaelőadás következett (rendező: Ádám Ottó, Sen Te: Ronyec Mária). 1972-ben ismét a Nemzeti Színház tűzte műsorra a darabot Major Tamás rendezésében (Sen Te: Törőcsik Mari, Wang: Őze Lajos, Jung Szun: Madaras József, a két évvel későbbi felújítás után Avar István vette át a szerepet). 1978-ban Kaposvárott Ascher Tamás rendezte a művet (Sen Te: Pogány Judit, Szun: Balkay Géza, Vang: Lukáts Andor). 1989-ben a Madách Színházban Nagy Viktor rendezett belőle előadást (Sen Te: Ráckevei Anna, Jang Szun: Gáti Oszkár, Vang: Koncz Gábor). 1993-ban Komáromban Bodolay Géza vitte színre. 1994-ban az Új Színházban Ács János rendezett a darabból előadást (Sen Te: Udvaros Dorottya, Pilóta: Széles László, Vízárus: Szarvas József).

A miskolci bemutató

Az ezredforduló után megszaporodtak a darab bemutatói. 2001-ben a Vígszínházban Zsótér Sándor rendezte meg (Sen Te: Börcsök Enikő, Jang Szun: Szarvas József, Vang: Harkányi Endre). Zsótér ugyanabban az évben Újvidéken is színpadra állította a művet. 2003-ban Lázár Kati és Tóth Géza rendezte a darabot. 2004-ben Sepsiszentgyörgyön Bocsárdi László készített belőle előadást (Sen Te: Péter Hilda, Jang Szun: Páffy Tibor, Wang: Kicsid Gizella). Ugyanebben az évben Veszprémben Korognai Károly rendezte. A következő évben Nyíregyházán Tóth Miklós állította színpadra (Sen Te: Széles Zita, Jang Szun: Avass Attila, Vang: Portik Győrffy András). Ugyanebben az évben Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen is színre került a darab Barabás Olga rendezésében. 2006-ban Tatabányán Novák Eszter rendezte (Sen Te: Tóth Ildikó, Szun: Horváth Virgil, Vang: Derzsi János). Ugyanebben az évben Szolnokon is bemutatták a darabot Szabó Máté rendezésében (Sen Te: Gubik Ági). 2009-ben Guelminó Sándor rendezte a Magyar Színházban (Sen Te: Soltész Bözse, Szun: Gémes Antos).

2012-ben a Vígszínházban a cseh Micha Docekal állította színpadra a darabot (Sen Te: Eszenyi Enikő, Szun: Lengyel Tamás, Vang: Mészáros Máté). Erre az előadásra készült Térey János és Kovács Kriszta fordítása, amit most Miskolcon is játszanak. 2014-ben a k2 színház mutatott be előadást Benkó Bence és Fábián Bence rendezésében a Jurányiban. 2016-ban Zalaegerszegen Csiszár Imre rendezte (Sen Te: Pap Lujza, Jang Szun: Barsi Márton, Vang: Szakály Aurél). Ugyanebben az évben Pécsett Funk Iván vitte színre a darabot (Sen Te: Stubendek Katalin, Jang Szun: Vidákovics Szláven, Vang: Széll Horváth Lajos).
Az elmúlt évadban három előadásban is látható volt a darab. Kecskeméten Zsótér Sándor rendezte az előadást (Sen Te: Trokán Nóra, Szun: Szemenyei János, Vang: Fazakas Géza). Majd ugyanő Szerelemáru címmel a színművészeti egyetemen a III. éves fizikai színházi osztállyal is színre vitte. Székesfehérvárott Bagó Bertalan vitte színre a darabot (Sen Te: Petrik Andrea, Jang Szun: Nagy Péter, Vang: Krisztik Csaba).

Az istenek a miskolci bemutatón

Miskolcon eddig kétszer mutatták be a művet. 1980-ban Csiszár Imre vitte színre (Sen Te: Tímár Éva, Jang Szun: Ujlaki Dénes, Vang: Dégi István), 2000-ben Forgács Péter rendezte (Sen Te: Pásztor Edina, Szun: Fandl Ferenc, Vang: Szegedi Dezső). Most a Béres Attila rendezte előadásban Sen Tét Láng Annamária, Sunt Harsányi Attila, Vangot Varga Zoltán játssza. A további szerepekben Szirbik Bernadett, Bodoky Márk, Papp Endre, Feczesin Kristóf, Keresztes Sándor, Molnár Anna, Máhr Ági, Szatmári György, Varga Andrea, Farkas Sándor, Kerekes Valéria, Kokics Péter, Kincses Károly, Péva Ibolya, Salat Lehel, Rusznák Adrienn, Mészöly Anna, Simon Zoltán, Szegedi Dezső, Fekete Zsolt, Puskás Balázs látjató.

Kurta Niké–Tési Dóra: A doboz – Staféta-Füge produkció a Jurányiban (2018. december 7.)

A hét független színházi bemutatója a Jurányiban lesz. Kurta Niké és Tési Dóra darabját Varsányi Péter rendezi. A darab a The Wolfpack című dokumentumfilm alapján íródott.  A mű születéséről így mesélt Tési Dóra: „Tavaly a Kerekasztal drámaíró pályázatára írtuk meg első közös drámánkat. Olyan izgalmas volt az együtt gondolkodás, hogy egyértelművé vált, ezt szeretnénk folytatni. Gondolkodni kezdtünk témákon, amelyek mindkettőnket foglalkoztatnak, és rátaláltunk erre a dokumentumfilmre."

Kurta Niké és Tési Dóra

„Két évvel ezelőtt láttam a filmet, és valahogy azóta nem engedett el a történet. Az a paradoxon, hogy ez a család az embertelen körülmények között is képes rá, hogy megtalálja a játékot és az örömöt" – teszi hozzá Kurta Niké. „Bezárva élnek egy négyszobás lakásban, és a gyerekek egyetlen szórakozása a filmnézés. De ez nem az a kanapén tespedős, sörözős fajta. Újra és újra eljátsszák a filmek jeleneteit, minden mozdulatot, minden mondatot a végsőkig tökéletesítenek. Engem az a határtalan fantázia és szabadság nyűgözött le leginkább, ahogy abból a nagyon kevés lehetőségből, ami körülveszi őket, hogyan képesek világokat varázsolni a lakás falai közé. Bármelyik használati tárgyból lehet bármi. Müzlisdobozból és jógamatracból Batman jelmez, például" – mondja Tési Dóra.

A darab fejlesztésére a Nyílt Fórum keretében került sor. Erről ezt meséli Tési Dóra: „A Nyílt Fórum első fordulóján, Zalaegerszegen, nagyon sokat tanultunk abból, ahogy két napon át a Dramaturgok Céhe gyakorlatilag ízekre szedve végigelemezte a szöveget. Akkor még nagyon változékony állapotban volt a darab, így ez gyakorlatilag a munkafolyamat legjobb pontján történt meg velünk. Bátran újragondolhattuk azokat a dolgokat is, amikben odáig biztosan hittünk, hogy működnek. A harmadik fordulón, a POSZT-on lehetőségünk volt, hogy a szöveg akkori változatát már közönség előtt is kipróbálhassuk."
A darab felolvasó-színházi bemutatójára a tavalyi POSZT-on került sor. „A felolvasó színház tanulsága az volt, hogy több kapaszkodót kell adnunk a nézőknek, több ellenpontot, amik mentén egyszerűbben értelmezhetőek ezek az abszurd jelenetek" – mondja erről Kurta Niké.

Az előadás plakátja

A Jurányiban látható előadás a Staféta pályázat segítségével valósul meg Bán János, Vasvári Emese, Fehér Balázs Benő, Fehér András és Kovács Domokos szereplésével.

A pécsi felolvasó-színházi változat itt tekinthető meg.

Beszélgetés a felolvasó-színházi változatról

Fear no more – A bodylotion co-dance formáció a MU-ban (2018. december 7–8.)

A bodylotion co-dance Arany Virág és Hadi Júlia alkotói együttműködése. Első közös munkájukat 2009-ben készítették, azóta folyamatosan együtt dolgoznak. 2014-ben készített Lépésidő című előadásuk Lábán-díjat kapott. Ezt követte a Dar Winners 2015-ben, majd a Párbaj 2016-ban.

Hadi Júlia és Arany Virág

„Két évvel ezelőtt, a Párbaj című bemutatónk után kezdtük ezt az előadást előkészíteni, és akkor a szorongás egyéni és társadalmi szintjei foglalkoztattak minket: hogyan lehet ebben a folyamatosan fokozódó »világvége előtti utolsó pillanat«-érzésben kapaszkodót találni? – meséli az új bemutatóról Hadi Júlia. – Annyi fenyegető dolog van: klímaváltozás, háborúk, menekültválság, hurrikánok, politikai polarizáció, melyek áthatják mindennapjainkat, tele van vele a média, közben mégsem vagyunk életveszélyben. De folyamatosan értesülünk arról, hogy milyen sokan igen, ami csak növeli a tehetetlenség, felkészületlenség érzését, és persze a bűntudatot, hogy nem teszünk meg mindent a változásért. Közben az 'igazi' életveszély/vészhelyzet pillanatában nincs jelen félelem: minden kiélesedik, és nagyon egyértelművé válik, mit kell tenni: testünkre, ösztöneinkre nyugodtan hagyatkozhatunk. Ez az ellentmondás volt az egyik kiindulópont, a munka során persze megkerülhetetlen volt az ős-ismeretlen: a halál, az elmúlás pillanata, a végső transzformáció, ami minden félelem alapja. A címre visszatérve: egyértelműen tiltakozunk a jelenkor félelemkultúrája ellen!"

„A FEAR NO MORE egy játékos rituálé, mely egy hiperérzékeny térben játszódik múlt és jövő határán. A környezet, a fények, az akusztika és a mozdulatok mind úgy lettek hangolva, hogy biztonságban készülhess a Nagy Átlépésre, és megélhesd a Végső Pillanatot" – írja az előadás ismertetője. „Olyan élményt szerettünk volna adni a nézőknek, amelyben inkább az érzékelés változásait tapasztalhatják meg, erős fény- és hanghatásokkal dolgozunk. Nagyon fontos a 'térélmény' szerepe, Izsák Lili díszlettervező és Juhász András–Maruscsák Dávid videótervezők együttműködésében egy különleges, folyamatosan változó helyszínen zajlik az előadás, Mándli Endre Vazul zenéje pedig élőben, az előadók közreműködésével biztosít folyamatos hangi környezetet" – teszi hozzá Hadi Júlia.

A leadképen Láng Annamária és Harsányi Attila a Jóembert keresünk miskolci előadásában.