Papír-forma

Egy asztal, négy szék és egy doboz – ennyi látható a homályos színpadon, amikor egyszercsak begurul a színre egy labda. Majd lassan megjelenik négy fiatalember: két férfi, két nő. Ők játszanak az összegyűrt papírból készült labdával és az egyszer pillekönnyű, máskor ólomsúlyú dobozzal. Láthatóan jól szórakoznak, miközben a nézők is érdeklődéssel figyelik őket. Majd új játékba kezdenek: mint négy unatkozó gyermek-isten, pusztán kedvtelésből teremtenek egy életet, egy kicsiny papírgalacsin-babát. A négy szabadkai fiatal Bartal Kiss Rita vezetésével Mátravölgyi Ákos ötlete alapján egy csodálatos előadásban mutatja be, hogy mennyi mindenre alkalmas a papír – akár egy egész élet megidézésére is.

Az előadás minden kelléke papírból van, és a színészek egyszerű ruháihoz hasonlóan pasztell-színűek, mégis lenyűgözően színes világot tárnak elénk a szabadkaiak. Pedig a történet is egyszerű, nincs benne semmi különösebb vagy meglepőbb, mint bármelyikünk életében: rövid jeleneteken keresztül végigkísérik egy ember fejlődésének fő állomásait a születéstől a halálig. Teszik viszont ezt kreatívan, humorosan, bűbájosan – vagyis mind a gyerekek, mind a felnőttek számára kifejezetten szórakoztatóan. Kevés kelléket használnak, de azokat sokféleképpen. Az egyszerű doboz az adott helyzettől függően szolgáltathat felületet az árnyjátékhoz, lehet a színészek kellékeinek ideiglenes tárolója vagy éppen az emberke búvóhelye. A papír megannyi felhasználási módjának lehetőségeit pedig a különböző bábtechnikák alkalmazásai során mutatják be. A már említett árnyjáték megjelenik a székek támlájára rögzített papír-vásznak mögött is, melyek más jelenetekben paravánként szolgálnak a papírmasé-bábokkal játszó színészek számára. De leggyakrabban paraván nélkül, az asztalon mozgatják, keltik életre az emberke fejlődésével, növekedésével együtt változó bábukat.

Artikulált beszéd nincsen az előadásban, de érzéseket kifejező, hangulatfestő gügyögések, motyogások gazdagítják hanggal a látványt. Mindig az a színész a hangja is az emberkének, aki az adott jelenetben éppen a mozgatója. És mivel nem takarja őket paraván, természetesen és elkerülhetetlenül ilyenkor a játszó mimikája kissé hangsúlyosabbá válik, mint maga az arctalan baba – de ez a máskor zavaró, hibás megoldás itt inkább gazdagítja az élményt. Akik éppen nem az emberke szerepét játsszák, azok felváltva szülei és pajtásai a kis figurának. De ahogy cseperedik hősünk, úgy jelennek meg más bábszereplők is: egy szórakozóhely tömegét leporelló-figurák jelképezik, akik közül kiválik egy lány alak – az első szerelem. Vele és a felnőtté válással együtt, ahogy kitágul a világ, úgy lesz minden egyre színesebb. Az új élményeket már egy hatalmas könyv – az élet könyvének – színes lapjai mutatják be, illusztrálják. Az emberkéből szép lassan ember lesz, és családot alapít – a négy játszó pedig elengedi a kezét, útjára bocsátja. Nem marad más, csak az asztal, rajta egy doboz és mellette négy szék – rajtuk két férfi és két nő. Megpihennek kissé a játék-élet után, de nem sokáig bírják a tétlenséget. Mielőtt unatkozni kezdenének, a dobozból újabb méretes papírgalacsin kerül elő – szemük felcsillan: kezdődhet elölről a játék.

Bartal Kiss Rita–Mátravölgyi Ákos: Emberke

Szabadkai Gyermekszínház

Tervező: Mátravölgyi Ákos

Rendező: Bartal Kiss Rita

Szereplők: Budanov Sz. Márta, Gál Elvira, Gregus Zoltán, Szloboda Tibor