A közönség kegye és a magunk öröme

1. Az elmúlt néhány évben melyek voltak azok a fontos bábszínházi előadások, amelyeket ajánlanál a tágabb színház szakma figyelmébe (amelyeket érdemes lenne megőrizni a színházi emlékezet számára)?

A számunkra fontos bábszínházak (és az előadásaik) között elsőként szeretnénk megemlíteni a MárkusZínházat, ami egy családi bábszínház. Vajda Zsuzsanna, Pilári Gábor és gyermekeik, Lili és Áron az álmodói, létrehozói és éltetői a színházuknak. Minden helyzetben helytállónak érezzük, amit csinálnak, bármilyen körülmények között színházat tudnak teremteni, előadásaikon átsugárzik személyiségük és egyéniségük, ettől szerethetőek és élvezhetőek azok. Nem emelnénk ki külön egyik játékukat sem, mindegyikre érvényesek az előzőekben leírtak.

A listánkon a következő Fabók Mariann, aki egy istenadta tehetség. Fabók Mancsi Bábszínházának – amit élete párjával, Keresztes Nagy Árpáddal tartanak életben – minden előadását nagy szeretettel ajánljuk mindenkinek. Meséik, történeteik életminőséget javító, lélekemelő, káprázatos csodák.

Az államilag finanszírozott bábszínházakban – hála Istennek – sok bábelőadás születik mostanság, de ezekből, annak ellenére, hogy sokat utazunk az országban, keveset tudunk megnézni, illetve az összes társulat életét nem vagyunk képesek nyomon követni. Leginkább a szombathelyi Mesebolt Bábszínház munkájára látunk rá, hiszen velük munkakapcsolatban is vagyunk: koprodukciókat hozunk létre, és rendszeresen játszunk náluk vendégtársulatként. Az itt született produkciókból elsőként a Madarak voltunk (2012) című előadást emelném ki, amit Kovács Géza rendezett, tervezője pedig Boráros Szilárd volt. Ez az előadás azért is vált emblematikussá számunkra, mert ekkor mutatkozott meg az az összekovácsolódott, erős társulat, amely aztán éveken át meghatározta a Mesebolt Bábszínház szakmai-művészi életét. A színészek maguk játszották „élőben" Lázár Zsigmond zenéjét, egyes színészek több különböző hangszert is megszólaltattak, és lenyűgöző alázattal báboztak-játszottak egymás mellett, egymás „keze alá". Ezután sorra születtek a fontos előadások: Baltasar Espinosa utolsó üdülése és üdvözülése (2013) Ondrej Spisák rendezésében, Boráros Szilárd tervezésében, Andrej Kalinka zenéjével; Veres András rendezései közül: a Haza (2014, író: Krystyna Milobedzka, tervező: Mátravölgyi Ákos), a Lila fecske (2016, tervező: Rumi Zsófia, zeneszerző: Darvas Benedek), Garmann nyara (2016, tervező: Boráros Szilárd, zeneszerző: Gyulai Csaba), Három kívánság (2017, tervező: Rumi Zsófia, zeneszerző: Takács Dániel), A hazudós egér (2018, tervező: Rumi Zsófia, zene: Gyulai Csaba); továbbá a Dobronka, cirkusz, világszám! (2014), ami egy marionettcirkusz Boráros Milada rendezésében, Boráros Szilárd bábjaival; A harmadik hableány (2014, tervezője Michac Gábor, zene: Varga Vince) és A Hold szerelmesei (2016, tervezője Polgár Péter, zene: Kiss Erzsi) Tengely Gábor rendezésében; József és testvérei (2015, tervező: Perovics Zoltán és Bánki Róza, zene: Melis László) Jeles András rendezésében; Tamás könyve (2017, tervező: Csató Máté és Tóth Eszter, író: Hárs Anna, zene: Kiss Dávid, drámapedagógiai konzulens: Romankovics Edit), ami egy tantermi előadás Csató Kata rendezésében, illetve a Kirikou és a boszorkány (2017) című előadás Kovács Géza rendezésében, Khaled-Abdo Szaida tollából, Trifusz Péter tervezésében és Takács Dániel zenéjével kísérve.

Időről időre felbukkanunk az ország egyéb bábszínházaiban is mint nézők, de ezekről a helyszínekről lényegesen kisebb szeletet tudunk ajánlani. A kecskeméti Ciróka Bábszínházban kiemelnénk Vidovszky György rendező, Mátravölgyi Ákos tervező, Monori András zeneszerző trió előadásait: a Hamupipőkét (2014) és A lepkeoroszlánt (2017), amelyek egy izgalmas közös gondolkodás eredményei, és ezzel egy új színt hoztak a bábszakmába. Kuthy Ágnes rendezései közül pedig Az aranyhalacska, avagy a halász meg a nagyravágyó felesége (író: Szabó T. Anna, Nagy Orsolya és Kuthy Ágnes, tervező: Mátravölgyi Ákos, zene: Monori András) és a Rigócsőr király (írta: Zalán Tibor, tervező: Mátravölgyi Ákos, zeneszerző: Darvas Benedek) című darabokat. Fontos még számunkra az Egymás – testvérmonológok című előadás, amelyet Ivanics Tamás rendezett, író-dramaturgja Nagy Orsolya, színház-pedagógiai konzulense pedig Végvári Viktória volt, és Fülöp József játszotta.

A győri Vaskakas Bábszínház előadásai közül kevéshez volt szerencsénk, ezek között volt a Pinokkió, amelyet Somogyi Tamás rendezett (író: Veres András, dramaturg: Markó Róbert, tervező: Szabó Ottó, zene: Barabás Lőrinc, koreográfus: Góbi Rita), és a szintén Somogyi Tamás által rendezett János vitéz (színpadra alkalmazta: Perényi Balázs, zeneszerző: Krulik Zoltán, tervező: Szabó Ottó).

A Griff Bábszínház leledzik a legközelebb lakóhelyünkhöz, igyekszünk is – amennyire elfoglaltságaink engedik – minél több előadásukat, programjukat látogatni. Bartal Kiss Rita jelenléte óta egyértelmű, pozitív irányú változásokat tapasztalunk az előadásokat illetően. Az elmúlt néhány évben olyan előadások születtek, mint a Boráros Szilárd által rendezett és tervezett Szépen szóló Babukamadár (író: Veres András, dramaturg: Boráros Milada, zene: Takács Dániel), Tengely Gábor rendezésében a Jancsi és Juliska (bábszínpadra alkalmazta: Pallai Mara, tervező: Boráros Szilárd, zene: Takács Dániel, mozgás: Fejes Kitty), Veres András rendezésében a Pöttöm Panna (író: Kolozsi Angéla, tervező: Sabina Sinko, zene: Gyulai Csaba), a legapróbb nézőknek szóló Pötty (rendező, koreográfus: Juhász Anikó, tervező: Sipos Katalin) és A varázskert, amit Boráros Milada rendezett, Boráros Szilárd tervezett, írója Veres András, zenéjét Csernák Zoltán Samu szerezte, koreográfusa pedig Fejes Kitty volt.

Pfeifer Zsófia és Varga Péter A zöldszakállú király c. előadásban

2. Mik a Magyarországi Bábszínházak 14. Találkozójának a szakmai tanulságai?

Szerencsére még mindig szűnni nem akaró érdeklődéssel fordulunk egymás munkája felé, de a szakmai beszélgetéseknek sajnos még nem sikerült érvényes, jól működő, konstruktív formát találni.

3. Hogyan látod most a magyarországi bábszínházak helyzetét?

A bábszínházi szakmában több komoly színvonalú, kísérletező előadás születik, úgy vidéken mint a fővárosban, mindenki keresi a maga hangját, erős, képzett társulatok formálódnak. Az évről évre megújuló repertoárral rendelkező színházaknak többféle szempont alapján kell összeállítania a műsortervét. Nemcsak a saját művészi elképzeléseknek, hanem a különböző ízlésvilággal és elvárásrendszerrel rendelkező, gyereknézőt kísérő felnőttek elvárásainak is meg kell felelniük.

A mi színházunknak az a felelőssége magával szemben, hogy olyan előadást kell csinálnunk, amit sokáig tudunk forgalmazni. Ebből kifolyólag nemcsak a közönség kegyeit keressük, hanem a magunk örömét is hosszú időn keresztül kell, hogy megleljük benne. Ez az öröm a színházunk motorja.

A kis apparátussal működő színházakban az alkotói energia nem aprózódik szét, ilyen formán az utak keresése és azokra való rátalálás is koncentráltabb. A független társulatok ugyanolyan súllyal vannak jelen a bábszínházak életében, mint a „kő-bábszínházak", és intenzív az együttműködés a kétféle struktúrában működő bábszínház között. Élő szakmai párbeszéd és kölcsönös érdeklődés tapasztalható.