Miskolci álomszövők

Szász Ilona játéka, a Tündér-mese – Az álomszövő mese – jól ismert motívumot bont ki: A hatalmas színrablótól kezdve a Mumusig sorakoztathatnánk a példákat arra, hogy valaki megsemmisítené a világ valamelyik – főleg a lelkünknek – fontos elemét, melyet aztán a gyerekek mentenek meg. Szász Ilona meséjében a Feneketlen Étvágyú Fekete Álomzabáló falja fel megállíthatatlanul a Goszvinda tündér által szőtt színes, izgalmas álmokat. A kisvároska lakói egyre nehezebben viselik az álom nélküli éjszakákat, mígnem a tündérségre vágyó kis Rózi Goszvinda segítőivel, a pókkal, a pirgő-pergő orsóval és Mimózával, a lenvirágocskával elfogja és bezárja az álomrablót. A kis Róziból álomszövő Rozalinda tündér lesz, aki a Fülemüle éjszakáján a háztetőről háztetőre bukfencező kéményseprő Füstfaragó Flórián személyében párját is megtalálja.

Az egy szálon futó történetből csipkefinomságú mese született, amely nemcsak a hajdani gobelinképek selymes romantikáját idézi, de régi zenélő dobozok, órák törékeny varázsát is. A miskolci előadás gyengéd stilizációval teremti újjá ezt a békebeli fantáziavilágot: Ács Gyula zenéje ,,porcelános” csilingeléssel indítja a játékot, a rendező Bartal Kis Rita és a tervező Grosschmid Erik a kisvároska boltosait régi gyerekszobák játékaira emlékeztető furcsa ládikákba helyezi, melyek a játék végére kiszínesednek, a tündért játszó Heiszmann Ildikó megszólalásai, énekei álomba ringatóan selymesek.

A legtöbb varázslat a színpad meghatározó eleméhez, egy fehér szövőszékhez kötődik. A nyitóképben mint a hárfa húrjait pengetik végig, s a hangszerhez hasonlóan „sokhúrú” a tárgy használata: szellemesen egyszerű megoldás, ahogyan a fehér vászonlapok az Álmok Erdejének sűrűjét jelképezik, vagy Csingilingi-langát, a kutat formálják meg. Sejtelmessé, megfoghatatlanná válik a színes, hátulról megvilágított álomszövet, amikor a szövőszék lapja kifeszíti, s a fénycsíkok szétfutnak az anyagon. Éppen ezért furcsállható, hogy maga a szövés csak „jelzésszinten” valósul meg, a kész álomszövetet is kívülről gurítják rá a szerkezetre. Néhány színes selyemszálat átfonnak ugyan, de annak nincs olyan bravúros koreográfiája, amelyet a műfaj technikailag lehetővé tenne, vagy megkívánna. Várnánk, hogy a gép maga is kiszínesedjen… Persze, az alkotók végig kerülik az efféle látványos technikai bravúrokat, inkább egyszerű megoldásokkal varázsolnak. Az előadás fogadtatása őket igazolja: a videoklip-gyorsaságú akció/mesefilmeken nevelkedett gyerekek hamar ráhangolódnak a békebeli stílusra, jó tapasztalni, hogy veszik a finom poénokat is. Nemcsak Kulcsár Laura Róziját szereti meg azonnal a közönség, de Hajdú Gáspár Zsolt humorával úgy tudja megszólaltatni a bábfiguraként jellegtelen pókot, hogy azt a legkedvesebb állatfigurákhoz hasonló szeretettel fogadják a gyerekek.

A míves bábok közül bizonyára szándékosan kirí az álomzabáló mai karaktere, ami úgy hat, mintha a Muppet-show-ból érkezett volna. A báb a meseelőadások jellegzetes „bugyuta gonosz”-át hozza, Klim Zsolt viszont bravúrosan elmozdul attól a  megoldástól, ami kizárólag komikus karakterként „hatástalanítja” a negatív figurákat: komisz kajánsággal kellőképpen ellenszenves, kemény karaktert hoz, ami azért nem annyira riasztó, hogy a kicsik kimeneküljenek a nézőtérről. Eszükbe sem jut ilyesmi, sőt, az előadás végén lelkesen skandálják: ,,Vissza! Vissza!” Ráadás , persze nincs, de a zárókép a korábbi Álom, álom egyik hangsúlyos jelenetét idézi: az álomszövetben éppúgy ringatják a kis Rózit, ahogy korábban Mirát altatták álomba. S ez alapján bizakodhatuk, hogy a társulat hív majd még közös álmodozásra.

Szász Ilona: Tündér-mese - Az álomszövő tündér

Miskolci Csodamalom Bábszínház

Zene: Ács Gyula

Tervező: Grosschmid Erik

Rendező: Bartal Kiss Rita

Szereplők: Heiszmann Ildikó Szepi, Kulcsár Laura, Hajdú Gáspár Zsolt, Klim Zsolt