Mackószínház

Igazi lelemény ez a szőnyeg, ez a tér, és nem is elsősorban azért, ahogy a játékot szervezi. Számomra fontosabb ennél az, hogy az ’együtt vagyunk’ élményét teszi intenzívebbé. Mert néha ugyan nehéz kilátni a fejek közül, olykor túl messze is zajlik tőlünk a játék, mégis jó ez az ölelésnyi közelség, ahol együtt van mackó, gyerek, felnőtt. Ebből a helyzetből mindenki egyaránt felfelé néz, hasonló státuszból és nézőpontból lát (és gyakran csodálkozik) rá a mackók életére – ami nem is különbözik olyan nagyon a mi életünktől. A mackóság itt nem valami sajátosan egyedit, egy különös másik világot jelent, ez a mackószínház inkább arra lehetőség, hogy más – közös – nézőpontból tekintsünk rá az ismerősre.

Megnyerő tehát, ugyanakkor némiképp megtévesztő is ez a tér: csecsemőszínházakból ismerős a közvetlensége, de a Hajnali csillag peremén mégsem tipegőknek készült. Ezért nem is nagyon lehet csodálkozni azon, ha ezt az igazán nagyobb óvodásoknak, esetleg kisiskolásoknak (és szüleiknek) szóló előadást a kisebbek felénél-harmadánál elunják, és nyűgösködni kezdenek (mint ahogy ez a Marczibányi téren történt). Csak sajnálni lehet, hogy a csitítgatásban, pisszegésben épp az a közös öröm veszik el, amiért olyan jó gyerekszínházba menni.

A szőnyeg körül a mackóvilág talányos építményei állnak: színes, mesésen játékos helyszínei ezek a mackóéletnek (tervező: Sisak Péter). Az otthon, az óvoda, az utca képei elevenednek meg rajtuk, egy mackólány egy napját követhetjük végig a reggeli ébredéstől a hajnalba nyúló éjszakáig. Csak egy nap történetét látjuk, nem valami egyszerit, valami sorsfordítót, inkább csak olyan mindennapit: a reggeli felkelést, öltözködést, óvodába menést, játékot és csúfolódást az óvodában, örömöket és keserűséget, de valahogy a nap végére mégis beúszik valami olyan szelíd szomorúság, ami az egészről beszél, életről és elmúlásról, a földről és a csillagokról. A létezésnek ez a kozmikussá tágítása jellemzi Tengely Gábor legjobb rendezéseit (és ez hiányzik például a Budapest Bábszínházban látható másik előadásából, a Rozi az égenből). Játékosan és sok humorral vet fel az előadás olyan témákat, melyekről sokszor nagyon nehéz értelmesen beszélni: fiúk és lányok vonzódásairól és különbözőségéről, a szülők válásáról, félelmekről, a nagyszülők elvesztéséről.

Nagyszerű az előadás szövege, amit Gimesi Dóra (Dobák Lívia dramaturg közreműködésével) kortárs magyar költők gyerekverseiből válogatott össze. A versek jó része a néhány hónapja az elmúlt tíz év legjobb gyerekkönyvének minősített Friss tinta! című gyerekvers-antológiából ismerhető, amely kötet nem először inspirált színházi alkotókat. Néhány éve a Honvéd Táncszínház táncosokkal és színészekkel vitt színpadra belőle egy csokorra valót (Zene-Bona, Szana-Szét – szerkesztő-rendező: Foltin Jolán, Novák Eszter), az egri Harlekin Bábszínházban pedig fiatal bábosok macskákra hangolt kreatív játékaihoz szolgált alapul (Csillagbajusz – rendező: Bartal Kiss Rita). Mindkét előadásban a versek tematikus csoportokba rendezve, laza asszociációs láncra felfűzve kerültek elő, a zene, a mozgás és a játék logikája által strukturálva.

A Hajnali csillag peremén pontosabban meghatározott kereteket jelöl ki térben és időben, és ez a „napirend” biztos háttere lesz a sokféle érzésnek, kívülről érkező benyomásnak, felbukkanó gondolatnak, nyomasztó érzetnek. Az életképek (öltözködés, utazás buszon, trolin, villamoson) közé szürreális képzetek („Szörny van a szomszéd szobában...”), belső monológok („Most sírok. Itthagyott anyu...”), revüszámok (Lapát Elek vagy a postás dala) szövődnek. Virtuóz és szellemes játékok épülnek rájuk, pontos ritmusokkal, sok zenével, precíz egymásra figyeléssel. Kevésbé kidolgozott ezzel szemben az a néhány gesztus, amivel játék közben a közönség felé fordulnak a játszók, például amikor néhány mackót a gyerekek kezébe adnak: nem lesz belőle közös játék, egy sietős jelzés marad csak. (Valami olyasmi, mint amiről Füles beszél Nyuszinak: hát hol itt az adok-veszek, még fel sem ocsúdtam, te már rohantál is tovább.) Pedig jó kézbe fogni Sipos Katalin szövetből varrt mackóit, akiket az azonos formán túl sok apró részlet, más és más szín és minta tesz külön egyéniséggé. Szerencsére előadás után, aki akar, ott maradhat még egy kicsit játszani.

Hajnali csillag peremén

Budapest Bábszínház

Író: Erdős Virág, Havasi Attila, Kántor Péter, Kiss Judit Ágnes, Kiss Ottó, Kovács András Ferenc, Kukorelly Endre, Lackfi János, Mesterházi Mónika, Oravecz Imre, Parti Nagy Lajos, Ranschburg Jenő, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Varró Dániel

Színpadi adaptáció: Gimesi Dóra

Tervező: Sipos Katalin, Sisak Péter

Zene: Rab Viki

Dramaturg: Dobák Lívia

Rendező: Tengely Gábor

Szereplők: Bercsényi Péter, Ellinger Edina/Semjén Nóra, Kovács Judit/Spiegl Anna eh.

Látták még:

Tarján Tamás: Medveszínház

- oil -: Hajnali csillag peremén

Nyulassy Attila: Mackók a világért

Zappe László: Öregszínház

Tóth Ágnes Veronika: Macifröccs kicsiknek