Egy új táncművészeti központ körvonalai

– Milyen mértékű lesz a Millenáris Teátrum átépítése? Hiszen – bár eredetileg tévéstúdiónak épült – egy időben rendszeresen tartottak itt színházi, sőt táncszínházi előadásokat is.

– Most készül a kalkuláció, építészek és különböző szakemberek bevonásával, hogy mi minden valósítható meg az átépítés során. És alakulnak a többféle változatban megfogalmazott tervek, egyáltalán miképp történjen a színház kialakítása. Az biztos, hogy mobil nézőteret, variálható színházi struktúrát szeretnénk kialakítani. Ugyanakkor meg akarjuk tartani azt a lehetőséget is, hogy táncfilmek is készüljenek, és közösségi programok is megvalósulhassanak. Jelenleg a szakmai egyeztetés zajlik, tehát tájékoztatjuk a tervezőket az elképzeléseinkről, amely tartalmakat ők építészetileg megfogalmazzák.

Forrás: Nemzeti Táncszínház

– Lehet, hogy végre olyan színház fog épülni (vagy átépülni) Magyarországon, ahol a színházi szempontokat is figyelembe fogják venni a tervezésnél? Az utóbbi időkben én csak az ellenkezőjéről tudok példákat mondani.

– Szeretnék nemzetközi szakembereket is bevonni a munkába, ugyanakkor Zoboki Gábor, aki a Müpát is építette, elhivatott építész, ismeri a táncszakmát is, és hatalmas tapasztalattal rendelkezik.

– Ő fogja az átalakítást tervezni?

– Igen, de hogy ki vesz még részt a projektben, az az előkészületek során derül majd ki. A projektterv alapján 2015 elején indulnak az átépítési munkálatok, és a Nemzeti Táncszínház szeptemberben megkezdheti a 2015/2016-os évadot az új játszóhelyén.

– Ez elég szűkös határidőnek tűnik.

– Igen, feszes az ütemezés. Reméljük, hogy nagyon minimális csúszás lesz, vagy egyáltalán nem lesz csúszás, mert a következő évadot már mindenképpen a Millenárison akarom kezdeni.

– Van valami költségvetési keret, amibe bele kell férnie az átépítésnek?

– A megvalósíthatósági tanulmány határozza majd meg összegszerűen a terveket, amely megjelenik majd a 2015-ös állami költségvetésben. Tehát most azon dolgozunk, hogy szeptemberben kiderüljön, pontosan mennyi pénzre van szükség, és – ha ezt a kormányzat elfogadta – akkor ez bekerüljön a jövő évi költségvetésbe.

– És mekkora nézőszámot terveztek?

– A kisterem 80-100 főt tud majd befogadni, a nagyterem pedig 300-350 főt – attól függően, hogy miképp változik a mobil nézőtér. De ezen még dolgozzunk, hogyan tudjuk a lehető legoptimálisabban a lehető legösszetettebb funkciókat létrehozni az új helyszínen.

Micsoda értékek

– És ha elkészül a Millenáris Teátrum átépítése, akkor megmarad a Fesztivál Színház is a Nemzeti Táncszínház játszóhelyének?

– Jövőre lesz tízéves a Művészetek Palotája, ahol a Nemzeti Táncszínház a nyitás óta jelen van. Úgy érzem, hogy jelentősen hozzájárultunk a Müpa sikeréhez. Zenei befogadó hely számtalan található Budapesten, a Zeneakadémiától a BMC-n át az Operáig és az Erkel Színházig, de táncos tér lényegesen kevesebb van. Én a Müpát csak a Nemzeti Táncszínház jelenlétével, táncelőadások tartásával együtt tudom elképzelni.

– Szóval most egy átmeneti időszak kezdetén vagytok, ami azt jelenti, hogy ebben az évadban számtalan helyen fogtok játszani. Ez azt is jelenti, hogy idén kevesebb előadás fogtok tartani, mint korábban?

– Kalkulációk szerint tartani tudjuk a korábbi előadásszámot. De ehhez az is hozzátartozik, hogy az elmúlt évben nagyobb hangsúlyt fektettünk a vidéki értékesítésre. Számtalan vidéki befogadó hellyel kötöttünk együttműködési megállapodást, amelyek velünk együttműködve szervezik meg táncszínházi előadások meghívását. Ezzel 2013-ban gyakorlatilag a duplájára tudtuk emelni a vidéki forgalmazásunkat. Ezt a számot tovább szeretnénk növelni a 2014-es évben. Ha ezt is beleszámítjuk, akkor talán még több előadást is tudunk tartani, mint tavaly.

– Ha egy új épületben, de ugyanúgy önállóan működik majd a Nemzeti Táncszínház, akkor változik-e valamennyire a koncepciója? Mert eddig a táncszakma minden műfajának próbált bemutatkozási lehetőséget biztosítani, ugyanakkor bizonyos előadásoknál megrendelőként is jelen volt.

– Azt tudjuk, hogy a befogadó színház legitimálja az előadásokat, a társulatokat. Ugyanakkor mi továbbra is – talán még inkább – arra tennénk a hangsúlyt, hogy inspiráljunk is. Tehát a művészeti munka minőségének fejlesztésében szeretnénk előrelépni. Ugyanakkor ehhez olyan közeget szeretnénk teremteni – ezt próbáltam korábban példákkal alátámasztani –, ahol a tánc a mindennapok része, szorosabban hozzátartozik az emberek sokféle érdeklődéséhez. Ezért nyitottabb működésben, tágabb feladatvállalásban gondolkodunk, hogy tényleg bevonzzuk azokat, akiknek jelen pillanatban még nincs affinitásuk a tánchoz, vagy éppen averziójuk van ezzel a művészeti ággal szemben. Ha már bejöttek hozzánk, akkor talán nem lesz nehéz ráébreszteni őket arra, hogy micsoda értékei vannak a táncművészetnek. Számtalanszor megéltük már, amikor valaki – legyen az egy mesedarabon részt vett kisgyermek, vagy a beavató programunk egyik fiatalja, aki a teljes elhárítás állapotából végül felszabadultan táncol, vagy egy esti előadásról távozó felnőtt – felfedezi a táncot, nem csupán, mint művészeti ágat, hanem valami annál sokkal többet, mert kapcsolatba került egy rejtettebb önmagával.

A beszélgetés egy hosszabb interjú része, amely az Ellenfény 2014/5. számában olvasható.