Újrafogalmazott mese

A mese szereplői

„A fából faragott királyfi zenekari előjátékában a nagybőgők, a timpanik homályos-sejtelmes mélységéből az ébredés, a hajnal zenéje dereng elő. A táncjáték kezdő, a természetes felhangokból épülő C-dúr harmóniája egyre magasabb régiókba kapaszkodva birtokba veszik az új életet. A hegedűk magas regiszterében már a felkelő nap sugarai csillannak meg, a zenekar áradó szólamaiban csodás természeti kép bontakozik ki" – írja Kroó György a Bartók-darab indításáról.1

A természet ébredéséhez hozzákapcsolódik egy alak is. Róla így ír Balázs Béla: „egy szürke fátylas, magas nőt pillanatunk meg. Mozdulatlanul áll és messzire néz. De szürke fátyol hull az arca elé is. Valami fájdalmas van benne ...; valami titokzatos, félelmes is. Ez bizonyosan nem emberfia."2

Seregi László 1970-es televíziós koreográfiájában a természeti zene alatt már látjuk a tündért (Kékesi Mária), akit így természeti lényként, a természet mozgatójaként szemlélünk. A tündér nehezen értelmezhető alakjának ez határozott megközelítését jelenti. Sereginél az alak mindvégig segítő lényként van jelen (még akkor is, amikor próbatételek elé állít), mert a természettel, a kozmosszal való kapcsolat megőrzését szolgálja. Az ő hatalmas, kék tüllpalástja Seregi televíziós változatában sokszor az egész színpadot betakarja, lebegése pedig artisztikus pillanatokat teremt. Inkább a költőiség, a szépség képzete kapcsolódik hozzá, mint a szomorúságé (amiről Balázs ír). És ahogy az egyik orom tetején széttárt kezekkel, ünnepélyes pózban megjelenik, az tényleg a hajnalt, az élet újrakezdését sugallja.

Ezután a főszereplőket ismerjük meg. Vált a zene, klarinétfutamok vezetik be a királykisasszony jelenetét. Seregi tévéváltozatában valóban ébredést látunk: a királykisasszony (Orosz Adél) ásít egyet, majd felkel, gondosan megköti a spicc-cipőjét, aztán kecses pózba helyezkedve ellenőrzi, hogy rendben van-e a ruházata, sárga, csipkés fodrokban végződő balett-trikója. Végül a fejére illeszti a koronáját, majd kilép a várából.
Balázs Béla színleírása „kis tornyos játékvárak"-ról szól, itt él a mese két hőse. Az 1970-es tévéváltozat megtartotta a helyszíneket, de alapvetően megváltoztatta a díszleteket. Itt már szó sincs romantikus várakról (és dombocskákról), mint Bánffy Miklós és Oláh Gusztáv tervein. Kézdi Lóránd hajlított geometrikus formákból építette meg a teret, így minden stilizációnak hat. A fák például mint óriásszögek merednek az égnek, a királykisasszony pedig az építőkockák boltíves elemeihez hasonló félkör alakú mélyedésben ébred, majd a várából egy leereszkedő elemen távozik, mintha egy csúszdán ereszkedne le. (A tévéváltozatban szereplő királykisasszony és királyfi a gyermeki játékosság világával kapcsolódik össze. Ez némileg ironizálja a történetet meghatározó mesei világot.)

A természetbe aláereszkedő királykisasszony tánca balettos lépésanyagra, kitartott pózokra, forgásokra, szökellésekre, ugrásokra épül, és alapvetően kecsességet és büszkeséget sugall. Ez a „kényeskedő tánc" a zenéből következik.3 Amikor megkeményedik, izgatottabbá válik a zene, a háttérben megjelenik a tündér. De nem ér a királykisasszonyhoz, csak magabiztos, méltóságteljes, de határozott táncba kezd. Ez afféle láthatatlan középpontot teremt a királykisasszony számára, aki a tündér teremtette erőtérben kezd keringeni, és az így keletkező zavara végül is visszaűzi a várába.

A tündér az üres színpadon egy előrántott tüll mögül elővarázsolhatja az új szereplőt, a királyfit. Sötét, erősödő gordonkaszólamok jelzik a megjelenését. Ez zeneileg is „ellentétes a királykisasszony kényeskedő táncával", „a királyfi »belépője« széles léptű, unisono parasztdal". (UJFALUSSY 176.)

Seregi koreográfiájában a királyfi (Róna Viktor) első gesztusával maga is a fejére illeszti koronáját, majd magabiztos ugrásokkal, forgásokkal veszi birtokba az erdőt. És egy fáradt pillanatában (amelyet üstdobütések mérnek ki) egy fának dől. De akkor ott terem a tündér, aki új távlatokat nyit neki. Seregi koreográfiájában ő vezeti el a királykisasszonyhoz. Zeneileg is csúcspontot jelent, a koreográfiában is, amikor egy összetett forgás és ugráskombináció végén a királyfi megpillantja a királykisasszonyt. Itt vagyok teljes valómban – mondja a hősi póz a magasba tartott kézzel, a büszke fejtartással. De csak egy ásítás a királykisasszony válasza, szinte észre sem veszi a vára alá érkezett királyfit. „Nem tudja, hogy itt van a királyfi. Nem tud semmit" – írja Balázs. A királyfi újabb ugrásai, forgásai a teljes önátadás vágyát jelzik, de erre sem érkezik reakció. Az újabb szekvencia a korábbiak dühödtebb változatának hat.

A királyfi próbatételei

Miután a táncjáték exponálta a mese hőseit, azt a kérdést teszi fel, hogy miképp találhatnak egymásra. Másképp fogalmazva: miképp válhatnak méltóvá egymáshoz. Balázs Béla szövegkönyvében a természet erőin kell átküzdenie magát a királyfinak, hogy esélye legyen eljutni a királykisasszonyhoz. Seregi László koreográfiája tulajdonképpen pontosan követi a szövegkönyvet, egyetlen apró, de fontos változtatással: itt nem a tündér generálja a természeti erők támadását.

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2017/5. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.
Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft