A minőség igézetében

Klasszikus együttes

– Több helyen találkoztam azzal a formulával, többek között az Operaház honlapján, hogy a Magyar Nemzeti Balett az ország első és egyetlen klasszikus táncegyüttese.

– Ez abszolút így van. Egyetlen magyar együttes sincs, amely ilyen formában és ilyen nagy mennyiségben foglalkozna klasszikus előadásokkal. Gondolok A hattyúk tavára, a Giselle-re, a Csipkerózsikára, hogy csak a legközismertebb darabokat említsem.

– Például a Győri Balett nem klasszikus együttes?

– Neoklasszikus.

– A társulatot képzettségük alapján klasszikus táncosok alkotják, és a repertoárjában is a cselekményes balettek a meghatározóak.

– A repertoár ebből a szempontból valóban fontos kérdés. Lehet, hogy más együttesek is feldolgozzák azokat a történeteket, amelyeket mi játszunk, de nem a klasszikus balett nyelvén, hanem a neoklasszicizmus vagy a modern tánc formakincsét használva. Igazából szerintem nincsenek átfedések a mi repertoárunk és más együttesek műsorterve között. Ők többnyire más témákkal foglalkoznak, más művészi formában.

– Bár Juronics Tamás is koreografált Hattyúk tavát, de a Szegedi Kortárs Balett – a nevéhez illően – kortárs előadást készített belőle. A Pécsi Balettnél is gyakoriak a klasszikus témák, de ők modernebb formákat használnak. A Győri Balett azért jutott eszembe mint lehetséges ellenpélda, mert ez egy viszonylag nagy létszámú együttes.

– Igaza van, a létszám is fontos kérdés. Mi négyszer vagyunk nagyobbak, mint a Győri Balett. Azokat a balettelőadásokat, amelyet mi színpadra viszünk, és abban a formában, ahogy mi bemutatjuk őket – már csak a méretek miatt is – egyetlen másik hazai együttes sem tudja megvalósítani.

– Azzal, hogy Magyar Nemzeti Balettet az ország első és egyetlen klasszikus együttesének nevezik, a magyar táncéletben akarják elhelyezni az együttest? Vagy a közönségnek akarnak üzenni vele? Miért tartják ezt fontosnak hangsúlyozni?

– Úgy gondolom, hogy érdemes kiemelni, hogy Magyarországnak van egy ilyen méretű és ilyen minőségű balettegyüttese. Erre érdemes büszkének lenni. Ha kicsit körbenézünk a környékünkön, mondjuk Szlovákiában, Csehországban, de akár Németországban, a mi méretünk ezekben az országokban is nagynak számít, egyik együttes sem rendelkezik ekkora karral. Ugyanakkor azt is nagyon sok külföldi szaklap megírta már, hogy a Magyar Nemzeti Balett repertoárja jelenleg az egyik legklasszikusabb repertoár. És ezt minőségi szinten tudjuk tartani, különben nem keltette volna fel külföldi szakemberek figyelmét. Ehhez nagyot kellett emelni a minőségen. Szükség volt például növelni a számát azoknak a táncosoknak, akik kvalitásban, tudásban képesek ezeket az előadásokat eljátszani. Ugyanakkor meg kell szerezni azokat a darabokat is, amelyek segítségével mindezt be tudjuk mutatni. 2011-ben, amikor megbíztak a Nemzeti Balett irányításával, elég kevés klasszikus balettet játszott az együttes, a nevünkben benne volt a balett, de a repertoárból hiányoztak a klasszikusok.

Klasszikus vagy modern?

– Végignézve az együttes repertoárját igazán klasszikus balettet csak kettőt találunk, a Diótörőt, amely minden karácsony környékén nagy szériában megy és a Bahcsiszeráji szökőkutat. A többi mind 20. századi darab. Alapvetően ez befolyásolta a 2017/18-as műsortervet, hogy az idén nem lehet játszani az Operaházban?

– Egyértelműen. A repertoárt mindig egy adott helyre tervezzük. A mi otthonunk elsősorban az Operaház, de a felújítás miatt ebben az évadban nem játszhatunk itt. Pedig a klasszikus balett nemcsak létszám-, hanem helyigényes is. Hol van még egy akkora színpad, mint az Operaház színpada, ahol száz embert el tudok helyezni? Mondjuk a MOM Kulturális Központban a töredékét sem tudom felvinni a színpadra. Sőt a díszleteink sem férnek el. Nincs annyi nagy színház Budapesten, ahová be tudunk menni. Ezért is vannak a turnék. A Magyar Állami Operaház utaztatja az együttest. Azért ha tüzetesen végignézzük a repertoárt, a szintén játszott Etűdök – bár 20. századi alkotás – nem nevezhetők nem klasszikus darabnak. A világ egyik legnehezebb klasszikus darabja. Ráadásul mi mellé raktuk a Téma és variációkat Balanchine-tól. Igaz, ezt is a Müpában mutattuk be. Nem véletlenül választottam ezt a repertoárt erre az évre, hisz tudtam, hogy bezárunk. Hiába írtam volna ki a Rómeó és Júliát vagy A hattyúk tavát, nem tudtuk volna őket hol eljátszani. Viszont a következő évben az utóbbi darabbal azért lesz egy New York-i turnénk. Ott bemutatjuk még a Don Quijotét, a Hans van Manen-estet is. Utána a Diótörő jön. És ahogy kinyit az Opera, jöhet az összes többi nagy klasszikus előadás. Máshogy fog kinézni a repertoár, ha ismét elsősorban az Operaházban fogunk játszani.

– Ha az együttesnek ennyire a klasszikus jellegét hangsúlyozza, nem találkozik időnként a váddal, hogy nem elég modern az Operaház balettegyüttese?

– Ez az az eset, amikor az is baj, ha van sapka, és az is baj, ha nincs. Például a Hans van Manen-est, amit szintén a Müpában mutattunk be, az klasszikus vagy modern? Vagy minek számít a Johan Inger vagy Jiří Kylián-darabokat tartalmazó korábbi bemutatónk, a Total Dance? Ezek klasszikus balettek? Vagy azért hívhatjuk őket klasszikusoknak, mert már elég régóta vannak jelen a világ minden jelentős színpadán? Az egyértelmű, hogy nem fehér tütüs klasszikusról van szó. Ha fel is használnak klasszikus elemeket, azt többnyire iróniával teszik. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy ezeknek a nagyszerű alkotóknak a művei iránt több évtizede töretlen a figyelem. „Klasszikusokká" csakis ez teheti őket. Emellett biztosítják azt is, hogy színes maradhasson a repertoárunk.

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2017/5. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.
Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft