A láthatatlan ember

A Széttört tál 2014-es magyarországi ősbemutatóját a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ jegyzi. A dráma fordítója Bethlenfalvy Ádám – ma már Cziboly Ádámmal együtt a zalaegerszegi TIE-sorozat szakmai konzulense, mondhatni Edward Bond „magyarországi nagykövete" és Bond színházának kutatója (a Birmingham City University PhD-hallgatója). A zalaegerszegi előadásnak ő a rendezője is.

(Aki nem tud viselkedni.) A darab eredendően 9–12 éveseknek készült, de a korhatár tényleg bármeddig kiterjeszthető. Bár a szimbolikus gondolkodásmódhoz közelebb lévő kiskamaszoknak talán könnyebb is az előadás „minimál", pont ezért a végletekig telített becketti világában való elhelyezkedés – a mitologikus fát itt egy magányos, a színen éppen nem látható lámpaoszlop helyettesíti –, mint a folyton magyarázatokat kereső, okoskodásra hajlamos felnőtteknek. Köztük főleg azoknak, akik hajlamosak arra is, hogy gyerek- és ifjúsági előadások előtt elfogja őket valami furcsa félelem – vagy inkább szorongás; a „most mi lesz" nyugtalansága. (Talán azért, hogy az előadás „jó" legyen.) A szorongás a délutáni Széttört tál-előadást megelőző percekben menetrend szerint megérkezik. Több mint háromszáz általános és középiskolás diák vár bebocsáttatásra a kapuk előtt. Ugorjunk a tömegbe?, latolgatja két fiú, és már el is tűnnek a nyüzsgésben. Tanári vezényszavak hallatszanak („ne kiabálj!", kiabálja egy felnőtthang); abszolút hatástalanul, itt más törvények működnek, mint az iskolában. Mintha máris megkezdődött volna az előadás, vagy legalábbis mintha a benne fölvetett (egyik) probléma demonstrációja zajlana: a tekintély és a hatalmi hierarchia megőrzésének kétségbeesett kísérlete – megváltozott körülmények között. „Aki nem tud viselkedni, ne jöjjön színházba!", szól a verdikt valahonnan – bár azt nem sikerül kideríteni, hogy miféle viselkedési szabályt szegett meg az a diák, aki megkapta ezt a vészjósló ítéletet. Pedig nem érződik más, csak általános élénkség, mondhatnánk jókedvet is. Ezen az alapon az összes színházi előadás előtt alkalmazni lehetne pisszegőembereket a jólnevelt felnőttközönség elcsitítására (és néha nem ártana). A fényváltozás többnyire igazi varázsütés. Az odafordulás, a figyelem megnyitása – és a figyelem megragadása jó esetben mégiscsak összmunka, nemcsak az előadásnak, a színésznek kell részt vennie benne, hanem a nézőnek is.

(Picit dumálni.) A Széttört tál-előadás nyitányát Mihály Péter megjelenése jelzi. „Sziasztok"-kal köszön be, a nézőtérről kósza „szevasz"-ok és hetyke „helló"-k válaszolnak. Kihívás és kíváncsiság a levegőben. A „most mi lesz" érzés még megvan – de nem szorongás kíséri, hanem derűs várakozás. A visszaköszönések egyértelművé teszik, hogy a diákok belemennek a játékba. „Arra gondoltunk, hogy tök jó volna picit dumálni veletek." Méghozzá azért, mert „ez az előadás más lesz, mint amilyen előadásokhoz hozzászoktatok; kifejezetten a ti korosztályotoknak készült. Én Peti vagyok". („Taps, az semmi?") Mihály Péter gyakorlott Tantermi Deszka-játékos. A kapcsolatot a közönséggel most is azonnal sikerül felvennie, de „háromszáz emberrel iszonyatosan nehéz beszélgetni", jegyzi meg egy ponton (amikor szinkronban jönnek a válaszok, vélemények); és tényleg. Akkor persze minek (mármint beszélgetni), kérdezhetnénk, de az igazságtalan volna. A fölvezető beszélgetés összében-egészében egyáltalán nem érdektelen, még akkor sem, ha tulajdonképpen fából készül itt vaskarika. (Csak mintha túl sokszor hangzana el a fiatal közönség hullámhosszát keresgélő, nyilván a lazaságot és a partneri viszonyt jelezni hivatott – többnyire a válaszokat, fölvetéseket dicsérő – „tök izgi" minősítés.) A létszám lehetetlenné teszi, hogy az előadást kiscsoportos foglalkozásokkal szakítsák meg, vezessék le, viszont az alkotók (nyilván a Széttört tál-bemutatót megelőző Kövek-előadás fogadtatásának tanulságai nyomán is) szükségét érezték annak, hogy megpróbálják fölkészíteni a közönséget a tényleg nem mindennapi – komoly és kemény – élményre. Jól tették. Ilyesmire való a színház; nem?

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2016/6. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft