Erős, mint a halál
Darvas Benedek-Pintér Béla: Parasztopera – Miskolci Nemzeti Színház.
A Parasztoperát ebben az évadban két színház is bemutatta. Mohácsi János szombathelyi rendezése mellett Rusznyák Gábor is színre vitte a Miskolci Nemzeti Színházban. A darab életéről szóló összeállításunkat ennek az előadásnak a bemutatásával zárjuk le.
Formák egyvelege?
Rusznyák Gábor miskolci rendezése az első olyan előadás, amelynek közreműködői között olyanok is vannak, akik nem először találkoznak a darabbal: a Menyasszony anyját a pécsi előadás Julikája, Märcz Fruzsina játssza, az Állomásfőnököt pedig Zayzon Zsolt alakítja, aki korábban Pécsett a cowboy volt. .
A miskolci előadás lényegében a Mohácsi-előadások szövegkönyvét használja, de azt határozottan továbbgondolja. Miután a Parasztopera erősen kötött anyag, ezért Mohácsi (tőle szokatlan módon) csak apró, alig észrevehető változtatásokat hajtott végre a szövegen, amelyek mind a humor megerősítését szolgálták. Frissítették például a kocsma (többször elhangzó) nevét, ahol az Állomásfőnök vedel a („félkarú") váltókezelővel. Jellegzetes Mohácsi-vándorpoén az Állomásfőnök szájából (a miskolci előadásban is) elhangzó méltatlankodás: „Ne basszunk már szekéren!" . Legfeljebb egy-két hasonló apró beírást említhetnénk még a Mohácsi-előadás(ok)ból, amelyek mind a darab groteszk humorát erősítették, ám alapvetően nem változtatták meg a szöveg jellegét. Rusznyák az idézett változtatásokat mind átvette, s ezeket újabbakkal bővítette. Például nála a részeg Állomásfőnök (Zayzon Zsolt), amikor megfenyegeti a háziakat, mert el akarják zavarni, akkor azt mondja, hogy fogtok még előttem csúszni, ászni. Az utóbbin maga is elcsodálkozik. Bambán néz maga elé, mert nem tudja, hogy van-e ilyen szó. Aztán úgy dönt, hogy csak nem beszél hülyeségeket, ezért később az előadásban jelentőségteljesen el is ismétli a „szóalkotását". Egy másik jelenetben az apja kijavítja a Vőlegényt, amikor keresztnevén szólítja a leendő apósát, de gyorsan kiderül, hogy tulajdonképpen egyikük sem tudja, hogy miképp hívják a vendégüket.
De a szövegszerű egyezések ellenére jelentősen különbözik egymástól a Mohácsi- és Rusznyák-rendezés világa, szemléletmódja. Rusznyák Gábor előadása például tudomásul veszi azt a tényt, hogy műfaját (színpadi formáját) tekintve a Parasztopera mégis csak opera, s többször el is játszik ezzel. Például a miskolci előadásban az áriákat rendszerint a rivaldánál állva, a nézőtér felé fordulva éneklik a szereplők, míg a háttérben többnyire élőképpé rendeződnek / merevednek a többiek. Máskor meg darabosan mozognak – mint a marionettfigurák –, mintha egy lelkes rokokó (báb)opera-előadás paródiáját látnánk. De ez a stilizáció inkább csak az opera műfajával való játék Rusznyák Gábor rendezésében, s nem teremti meg az egész előadás stílusát.
A Parasztopera zenei felfogásában a miskolci előadás az ősbemutató hangzásához tér vissza: egyrészt megmarad a „recitativók" és az „áriák" kontrasztja, másrészt a barokk és a népzene hangzása közti különbség is fontos benne. Rusznyák rendezése nem követi sem a temesvári, sem a pécsi előadás – jellegükben különböző – egységesítési törekvéseit. A darabot alapvetően pastiche-nak , különféle összetevők egyvelegének látja, s ez az előadás stílusában is megjelenik. Ezért ismerhető fel benne többféle réteg.
A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2014/8. számában.
Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.
Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám 495 Ft
Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft
