Rezonanciák
Frenák Pállal beszélget Uhrik Dóra
– Milyen meggondolásból hívtad a darabodba az idősebb generáció táncosait? Miért pont őket, azaz helyesebben minket választottál?
– Adta magát a választás. Létrejött közöttünk egy azonos rezonancia, egy emberi, művészi szimpátia. Te, Lőrinc Kati és Lovas Pali mindig kíváncsiak voltatok az előadásainkra, morálisan és művészileg is elfogadtátok személyemet és alkotásaimat.
– Nagyon impulzív érzékenységre utal az, hogy neked fontos, te ezt számon tartod, hogy mi elmegyünk az előadásaidra.
– Mert ez megerősít engem. Ti pozitív energiát hoztatok mint nézők, beleláttatok a gondolkodásomba, filozófiámba. Ezért is hívtalak benneteket. A darab tematikája – movie-moving, road/moving – megengedte, hogy a mi korosztályunk és a tanítványaink együttműködhessenek. Sokféleképpen vagytok részesei az előadásnak: bizonyos struktúrákat vezettek, pedagógiai feladatot végeztek, és mint előadóművészek is aktívan működtök. Új generációknak adtok új ízeket a tapasztalatotok és a tudásotok mellett, ezenfelül nyitottak vagytok egy újszerű, dinamikus formanyelv befogadására. A mi korosztályunknak egészen más a feladata a színpadon, mint a fiataloké. Mi egyfajta esszenciális, minimális mozgásrendszert kell, hogy használjunk, maximálisan építve a személyiségre, míg ők a kirobbanó fizikalitás, a tökéletes és organikus testi megvalósítást képviselik. A K.RUSH-nak egyébként két változatát tervezem, az egyik ez a több generációs, a movie-moving, a másik a road/moving, csak fiatalokkal.
– Csodálatosan megépíted a táncosaidat, bámulatra méltó a fizikai és mentális teherbírásuk egyaránt. Miként juttatod el a fiatal táncost odáig, hogy megfeleljen az elvárásaidnak?
– Szembesítem önmagukkal. Ez hosszú idő. Először szembehelyezkednek velem, ami személyes konfliktushoz vezet. Ezt a konfliktust nagyon intelligensen kell kezelni. Meg kell értetni, hogy ez nem személyes ellentét, minden a tanulásért történik. A táncosnak meg kell értenie, hogy minden érte történik, a felesleges mozdulatokat le kell fejteni, a szituációkban élni kell. Minimális, letisztult megjelenési formákkal a legmaximálisabb feszültségeket lehet képezni. A természetesen használt gesztusok visszaadják lényünket egy globális mondanivalón keresztül.
