Irányíthatóság és irrealitás

A bábjátékban rejlő speciális lehetőségekre először Heinrich von Kleist hívja fel a figyelmet A marionettszínházról című esszéjében , 1801-ben. Dialógus formájában fejti ki véleményét, miszerint a marionett tánca több szempontból is tökéletesebb az emberénél. A báb anyagából adódóan tökéletesen passzív, kizárólag a manipulátor  intenciója szerint mozog. Lélektelen, tehát nincs kitéve érzelmi, hangulati hullámzásnak. Antigravitáns, tehát az emberi test fizikai korlátait felülmúlva bármire képes. Mozgási szabadsága a természeti határok fölé terjed.
Kleist kulcsfogalmaira – irányíthatóság és irrealitás – épülnek majd a XIX–XX. század fordulóján az élő-színház naturalizmusának zsákutcájából kiutat kereső művészek (Alfred Jarry, Edward Gordon Craig, Oscar Schlemmer vagy Hans Arp) kísérletei. A Dream Team Báb-világ című előadása azonban – annak ellenére, hogy az előadás vállaltan a Kleist-szöveg alapján készült – figyelmen kívül hagyja Kleist azon alapérveit, amelyeket az emberi testtel szemben a báb mellett sorakoztat fel.
A színpadkép a schlemmeri kubisztikus teret idézi: szimmetrikus, négyzet alapú és oldalú fekete játéktér, amelyet háromszor négy fehér egyenes vonal szel át, három különböző irányba. A tér geometriája valóban a benne megjelenő ember függvénye: kiderül, hogy a takarásban megbújó táncosok végtagjai és a zsinórpadlás egy-egy pontja között feszülő gumik, a kvázi marionettzsinórok tagolták a teret.
Elsőként a bábmozgató táncos jelenik meg, aki maga is felzsinórozott báb. A mozgató felett uralkodó láthatatlan mozgató gondolata lehetne arisztotelészi mélységű, de mivel az előadás világában nem alakul ki rendszer, nem feletethető meg annak.  Mivel a báb és mozgató viszonya végig következetlen az előadásban, a bábként megjelenő bábmozgató nem értelmezhető a determinista világszemlélet tükröződéseként sem, miszerint az embernek, a bábhoz hasonlóan, nincs szabad akarata, mert az istenség hatalmában van.
A nyitó kép a kleisti súlypont kérdésének első és sajnos utolsó megjelenése is az előadásban, ahogy a háttérfalon vágott ablak kerete a rajta ülő bábot játszó táncos mozgásának megfelelően billen. „Megvan ugyanis minden mozdulatnak a maga súlypontja; csak ezt a súlypontot kell a bábu testének belsejében vezérelni; a végtagok közönséges ingák módján automatikusan engedelmeskednek.”  Éppen a végtagok engedelmeskedését, az irányíthatóságot nem sikerült érzékeltetni sem a felzsinórozott táncosoknak (férfi mint szamuráj – nő mint balerina), sem a bábmozgató táncos kezében hirtelen megjelenő valódi báboknak, amelyek az élő táncosok kicsinyített másai. A táncosok egyetlen mozdulata sem keltette azt az illúziót, hogy mozgatott bábokról volna szó. A férfi mozgása a szamuráj, a nőé pedig a balerina konvenciórendszerét követi, inkább robot-, mint bábszerű merev gesztusokkal kiegészítve. Ráadásul ez a merevség a zsinórok elvágása – illetve egymás zsinórjainak eloldása, amely nyilván az időközben szövődött szerelmi szál miatt volt szükséges – után is megmarad. Pedig amikor az utolsó, egymásba tekeredő zsinórjaitól is megválik a két élő táncos, egy pillanatra azt hihettük, hogy a zsinórjaiktól megfosztott marionettek törvényszerű halála rájuk is vonatkozik.
A bábmozgató csak a kezére erősített zsinóroktól szabadul meg, a két valódi bábot ezekre lógatja fel az előadás végén. A bábok tehetetlenül himbálódznak a háttérben, a „mozgató” kezei azonban zsinórok nélkül is ugyanolyan aktívak, mint lábai, amelyek azonban változatlanul fel vannak zsinórozva. A marionett zsinórjaitól való megfosztása olyan erős gesztus, hogy súlya, jelentése kellene, hogy legyen.
Értelmezhetetlen díszletelem az oldalról „láthatatlanul” bevontatott kisméretű pad, amely kicsinyített mása egy valóságosnak. Kioltja a tér absztrakt jellegét, útban is van, végig kerülgetni kell. Egyetlen funkciója, hogy a bábmozgató időnként leültetheti rá a bábokat. Pedig az animáció pontos és kifejező. Ennek a sokzsinóros marionettnek ilyen professzionális mozgatását még a bábművészek is megcsodálnák. De hiába a tökéletes mozgatás, ha a báb-balerina térde struccéhoz hasonlóan visszafele hajlik. Ha előadásunk kiindulópontja egy olyan elméleti szöveg, amely szerint az „ember kecsesség dolgában a bábut nemhogy fölülmúlná, de még csak föl sem éri” , megengedhetetlen, hogy a balerina-báb kizárólag komikus, önmagát karikírozó lépésekre legyen képes. Az élőtáncos jelenetek – a spicc, az emelések és forgások – inkább szólnak a gravitáció leküzdéséről, mint a bábos jelenetek. A bábhasználat tulajdonképpen indokolatlan.
Az a furcsa helyzet áll tehát elő, hogy a Dream Team Báb-világ című, Kleist marionettszínházról írott esszéje alapján készült előadása mindkét kleisti alapelvnek – irányíthatóság és irrealitás – ellentmond.

Lábjegyzetek:
Heinrich von Kleist: A marionettszínházról. In Kultusz és áldozat. Bp., 1981, Európa Könyvkiadó, 93–101. o.
2 A manipulátor XX. század végi kifejezés. Roland Schohn nevezte először így a bábjátékost, mert világosan rámutat a kéz (latinul: manus) fontosságára a bábos mesterségben. A kéz készíti el a bábot, és „életet” is ő ad neki. A kéz látja el a bábos és a báb teste között a közvetítő feladatot. In Roland Schon: La marionnette du théâtre a la théraphie. Marionnette et thérapie. No.10, France, 1979, 35. o.
3 Az arisztotelészi mozdulatlan mozgató nem a világ teremtője, hanem csupán annak közvetett, a világgal közvetlenül nem törődő, s így a gondviselés kategóriáját sem ismerő fönntartója, aki funkcióját oly módon látja el, mint amiképpen a szeretett lény vagy a gondolat tárgya mozdulatlanul mozgatja a rá irányuló törekvést: a világban létező dolgok egy hierarchikus rendszeren keresztül őreá irányulnak, s ezen irányultságuk a kozmikus rend forrása. In Arisztotelész: Metafizika, XII. könyv, 7. fejezet. Budapest, 1992, Hatágú Síp, 304–305. o.
4 Heinrich von Kleist: i. m. 93. o.
5 Heinrich von Kleist: i. m. 97. o.

Báb-világ
Dream Team

Díszlet: Tóth Imre
Jelmez: Diamond
Bábok: Somogyi Kati
Fény: Szabados Tamás
Zene: Krulik Zoltán / Makám
Rendező: Balázs Mari
Szereplők: Kazinczy Eszter, Tóth Imre, Balázs Mari

Helyszín: Nemzeti Táncszínház

08. 08. 6. | Nyomtatás |